A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)
A munkástömegek forradalmi lelkesedését látta maga az ellenforradalmi kormányzat is helyi vonatkozásban éppenúgy, mint országosan. Már 1920-ban megállapította egy detektív jelentése, hogy a debreceni „vagongyár munkásságának fegyvert adni kezébe bün volna, mert azt a kellő pillanatban a társadalmi és állami rend felborításánál használnák fel." 67 Arról is beszélnek rendőrségi körökben, a fentiekhez hasonlóan 1920-ban, hogy „a MÁV gépjavító munkások, kiknek fegyveres politikai szereplése óriási lendülettel vitte előre a magyarországi bolsevizmust és akik Debrecenben megalapozták és magvát képezték a vörös uralomnak", veszedelmet jelentenek a társadalmi rendre. 68 Korábban annyira rettegett az uralkodó osztály a vagongyáriaktól, hogy 1919 aug. 27-én egy detektív javasolta: „az egész vagongyárat és coloniát fel kellene ásatni, mert valószínű, hogy ott még most is nagy mennyiségű fegyverek és lőszerek vannak elásva." 69 A szunnyadó láva forró izzása és a reszkető félelem az uralkodó osztály részéről mint ellentétpárok adnak hírt ezekkel a szavakkal. De másutt is hamar rájöttek a munkások arra, hogy mit jelent számukra a bukott proletárdiktatúra. 1920-ban egy dohánygyári munkás keserűen állapította meg; „igazuk volt a kommunistáknak és szocialistáknak, mikor azt mondták, hogy szervezkedni kell, hiába haragszanak az urak, mert nem tudunk megélni." 70 „Kommunista magatartás" miatt egymás után bocsátották el a legöntudatosabb munkásokat a dohánygyár ból, 71 akik később legföljebb alkalmi munkából tengődve tarthatták el családjukat. De az üldöztetés ellenére hallgattak a kommunisták szavára a munkás tömegek és tevékenységet fejtettek ki maguk a kommunisták. 1934 okt. 6-án Vég Dezső vezetése alatt működő csoportot tartóztattak le, amely folyóiratot is szerkesztett „Mi utunk" címen. Ebbe a folyóiratba Hja Ehrenburg is írt többek között a magyar Gergely Sándor, Lázár András (Bajomi Endre) és mások mellett. 72 Az ilyen szervezet működésének eredménye, hogy pl. 1938 okt.-ben 3 izgatásból származó bűnügyről tesz jelentést a rendőrség, hogy 1940 árilisában „a nyomozó hatóságok kommunista szervezkedési ügyben folytattak és még folytatnak nyomozást", miközben 11 letartóztatás történt, 78 hogy 1943 aug.—okt. között 6 izgatás, 1944 febr.— jún. között 9 izgatás bűntette szerepel a rendőri jelentésben 74 , hogy Nádudvar, Berettyóújfalu, Balmazújváros, Kornádi községekben kommunista magok köré csoportosul a haladó erők egy része. Maga a csendőrkerületnek szóló csendőrnyomozó körlevél kénytelen megállapítani 1941 júliusában, hogy a háború kitörése óta a nyilasok helyett „a tömegek áramlása . . . a szélsőbaloldal felé tart. . .; a munkásság is érezhetően a szovjetnek a háborúba való tényleges belépésével erősen közeledik a kommunista mozgalom felé." 75 A helyi és országos levéltárakban meglevő, de még rendszeresen feltáratlan adatok tömege ad igazat Balázs Bélának, amikor megállapítja a Viharsarokra vonatkoztatott érvénnyel, hogy „a baloldali mozgalom hatóköre messze túlterjedt a szociáldemokrata pártszervezetek keretein" 7 * És az „évekig tartó dermedtséget" már a húszas években mozgalmi pezsdülés váltotta fel, hogy előkészítse a felszabadulás belső erőtartalékait és ébrentartsa a forradalmi gondolatot. Az elnyomottság nehéz állapotát senkisem tagadhatta le. A Szociáldemokrata Szakszervezetek Titkársága Debrecenben 1925 jan. 26-án pa82
