A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben
Mert a műszaki fejlesztéshez, a rugalmas, versenyképes, kapitalista jellegű vezetéshez ez is hozzá tartozott. Ne felejtsük el, hogy bármennyire is közüzem volt a város nyomdája, egy kapitalista társadalmi berendezkedés közüzeme volt, tőkés piacon kellett versenyeznie, eredménye, fennmaradásának és fejlődésének lehetősége a profit megszerzésének törvényeitől függött. S amikor az 1904-ben, majd 1907-ben kidolgozott Szabályrendeletek 27 , 28 valamennyire megszabadították az üzemvezetést a bürokrácia gúzsbakötésétől, egyidejűleg hallgatólagosan előírták számára a kíméletlen verseny kötelességét. Aki a farkasok között akar élni, arra a farkasok törvényei vonatkoznak. S láttuk, hogy a magánnyomdák versenye majdnem teljesen tönkretette a század végére a város nyomdáját, tehát ha meg akart maradni, neki kellett tönkretenni másokat. Mikor 1905 után már nem mint egy tanácsi szerv, hanem mint a város egyik önálló ipari üzeme működik tovább, eleget is tesz ennek a ,,feladatának". Nemcsak gépekét, betűt, felszerelést kap, hanem megfelelő forgótőkét is, s ezeknek segítségével előbb a Kutassy-nyomdát teszi tönkre, majd a Csokonai nyomdát nyeli el. Most már ott tart, hogy a többi debreceni nyomdák panaszkodnak rá tisztességtelen verseny miatt, s a Debreceni Független Újság 1906. december 16-i számában nyílt levélben támadják meg a polgármestert, a nyomda felügyelőbizottságát és magát a nyomdát is ä „minden tisztességes keretet felülmúló konkurrenciája" miatt. Ha ennek a nyílt levélnek tárgyilagosságából sokat levont is az a tény, hogy egy konkurrens nyomda lapjában jelent meg, mégis vitathatatlanul az akkori nyomdatulajdonosok hangulatát és véleményét fejezte ki. Természetesen nem a nyomda vagy vezetősége, még csak elsősorban nem is a város volt a hibás abban, hogy a műszaki fejlesztés a munkások elbocsátásával, a terjeszkedés más üzemek tönkretételével járt, hanem az akkori társadalmi rendszer, amely akarva-akaratlanul ezt kényszerítette rá. Azt tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a rákényszerített harcban a város nyomdája megállta a helyét, a válságos időszakból műszaki fejlettség tekintetében megerősödve került ki, s 1948-ban mint a vidék legfejlettebb, legnagyobb nyomdaüzemét vette társadalmi tulajdonba a dolgozó nép állama. S hogy fennállásának 400. évfordulóját mint az ország legnagyobb vidéki nyomdája ünnepelhette, amelynek megvan a megfelelő technikai, gazdasági és személyzeti bázisa ahhoz, hogy rá az ötéves terv új, nagy feladatokat bízzon a nyomdaipar fejlesztése terén, abban a most megírt korszak munkája és eredménye is benne van. * Ennek a kis tanulmánynak nem célja, hogy a jelzett korszak termeivényeinek minőségével, a megjelent könyvek tipográfiai, esztétikai vagy különösen tartalmi értékelésével foglalkozzon, csupán egy viszonylag rövid periódus műszaki-fejlesztési, szervezési és mozgalmi összefoglalását akarja nyújtani. Azért esett a választás éppen erre a korszakra, mert bár időben nincs messze tőlünk, gondolkodásmódban, szemléletben valami hihetetlen távol esik a ma emberétől, s valami érthetetlen illúzió fátyola torzítja el. Az idősebbek emlékezetében, mint ifjúságuk tej jel-mézzel folyó Kánaánja, mint a boldog békevilág problémátlan kora lebeg, s a fiatalság egy része előtt — nyilván az idősebbek elbeszélései alapján — mint a zavartalan, 71
