A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Székely János: A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben
Székely János A debreceni városi nyomda a századforduló éveiben Ez a tanulmány az 1961-ben négyszáz éves fennállását ünneplő nyomda történetének egy válságos szakaszával foglalkozik, azzal az időszakkal, amikor a nyomda számára eldőlt a 19—20. század minden régi üzemet érintő nagy kérdése: képes-e beleilleszkedni a kapitalizmus öldöklő versenyébe, vagy szép lassan kihullik a versenyből, visszafejlődik, elkorcsosul, vagy éppen megszűnik. Ez a kérdés állt mintegy hatvan esztendővel ezelőtt, éppen a századforduló évtizedeiben, a debreceni városi nyomda előtt is, és ezeknek az éveknek válságos és tanulságos történetével foglalkozni annál is szükségesebb, mert ez a korszak ma már egyesek számára csak mint a „boldog béke" rózsaszínű ábrándképe létezik. Válságos korszaka volt ennek a nyomdának számtalan, hiszen Debrecen városé volt az üzem, s a várossal együtt élt, lélegzett, emelkedett vagy pusztult. Pusztította a várost és a nyomdát a török és a labanc, emésztette a tűz, nyomorgatta a Habsburg, fojtogatta a cenzúra és — valljuk be—, néha egyes városi vezetők vaskalapossága. Ha a négyszáz esztendőt korszakokra akarnánk bontani, nem nagy problémát jelentene ezeket a korszakokat válságtól válságig terjedő periódusokkal meghatározni. Egy ilyen periódus, egy ilyen válságos korszak volt az üzem számára a kapitalizmus kialakulásának és megerősödésének időszaka is. A szabadságharc bukása után az elnyomás keserves évei következtek, s bár az 1848-as törvények a polgári forradalom sok követelését megvalósították (jobbágyság megszüntetése, törvény előtti egyenlőség stb), a már szerte Európában kialakult kapitalista fejlődés nálunk alig akart megindulni. Ismeretes, hogy ennek a legfőbb oka az osztrákok gyarmatosítási politikája volt. Debrecen, amelynek ipari bázisa ekkor csak a kézműiparig terjed, az ország többi, főleg nyugati részeihez viszonyítva is elmaradt állapotban volt. Az 1867-es kiegyezés eredményezett némi javulást ezen a téren Debrecenben is. Szemléltetően mutatja ezt az a tény, hogy míg 1867-ben mindössze egy takarékpénztár van városunkban, valamint az Osztrák Jegybank szerény fiókja, 1884-ig, tehát mindössze tizenhét esztendő alatt, a bankok száma tizenkettőre nő. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ebben az időszakban majd minden esztendőben egy új bankot vagy bankfiókot alapítanak Debrecenben. A bankok hitelnyújtó tevékenysége nyilvánvalóan az üzemek, mégpedig a nagy- és középüzemek alapítását és fejlődését segíti elő. Gombamódra szaporodnak a részvénytársaságok minden elképzelhető — sőt, ma már elképzelhetetlen — iparágban. 59