A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Módy György: Javaslat 1792-ből a pusztai szállások és tanyák megrendszabályozására (Adatközlés)
széken, nemcsak orgazdaságért kívánja a bizottság megbüntettetni, hanem a foglalkozásától még más helységben is eltiltatni javasolja. Különösen a pusztai emberekkel, pásztorokkal, csapiárokkai nem volt kibékülve a város, mert a következő rendelkezések maradéktalan végrehajtását a debreceni javaslat erőteljesen hangsúlyozza: ,,A' Pásztorokra nézve, a) Valamint egyéb cselédet, úgy semminemű Marhapásztort megfogadni külömben Szabad ne lenne, hanemha, annak előbbeni Gazdájától vagy Gazdáitól jó és hűséges magaviseléséről bizonyság levele volna, b) Az olyan Pásztor embert pedig, a'ki már a gondviselése és számadása alá adatott Marháknak leölésében, és elsikkasztásában, vagy akármely féle Marhalopásban, és Marha tolvajok orvgazdaságában találtatnék, újra pásztornak megfogadni Senkinek szabad ne lenne, mert tapasztalt dolog hogy a' tolvaj Pásztorok nem annyira a' magok gazdáinak, hanem a' szomszédságban lévő Marhákban szoktak inkább kárt tenni. 4 szer A Csapiárokra nézve, a) Akár benn a' Helységekbe, akár kívül a' Helység határán vagy Pusztákon lévő Vendégfogadókba, Csapszékekbe és Csárdákba ne szabad lenne fogadósoknak, Arendátoroknak, vagy Kortsmárosoknak, akármely jött-ment, bizonytalan lakású, esmeretlen embereket felfogni, hanem csak olyanokat, a'kiknek vagy a' Helységtől a'melybe laktak, vagy pedig azon Gazdájoktól, a'melyeket közelebb szolgáltak, jó és hűséges magok viseléséről bizonyság Levelek vagyon. b) A' mely Vendégfogadós, vagy Kortsmáros egyszer tolvajságban, vagy Orvgazdaságban találtatott, az többé fogadós, vagy Kortsmáros ne lehetne és az ilyeneket a' végre megfogadni is, bizonyos büntetés alatt tilalmas lenne." A befejező szakaszban a bizottság igen érdekes jog- és társadalombölcseleti érveléssel a „Tolvajságnak bizonyos nagyobb grádusainak büntetésére" a halálbüntetés visszaállítását tartja szükségesnek. Debrecen városa javaslatait azután megküldte Szabolcs, Bihar vármegyéknek, valamint a Hajdú kerületnek is. A javaslatot azonban az intézkedést kérő Szabolcs vármegye érdemben már nem tárgyalta. Az ügy beletorkollott a helytartótanács által a mezei szállások rendezésére indított országos akcióba 2 . A városnak a XVIII— XIX. század fordulóján és később is többször kellett még foglalkozni nemcsak az elterjedt marhatolvajlások megakadályozásával, de méginkább a pusztai élet, a pásztorok, a szállások és tanyák világának megregulázásával. Különösen sok gondot okozott nyáron a tanyákon, télen a pásztoroknál meghúzódó — e vidéken betyároknak nevezett — kóborló, alkalmi napszámra vállalkozó réteg, mely nem riadt vissza egy-egy jószág elsikkasztásától sem 3 . JEGYZETEK 1. Debreceni Áliami Levéltár. Conc: 1792: 479 sz. 2 A debreceni tanyarendszer történetére lásd Szabó István: A debreceni tanyarendszer kialakulása. Föld és Ember IX. 1929. 214—244. (klny. is) és a mezei szállások rendezésével kapcsolatos országos akcióra Szabó István: Agrártörténeti tanulmányok. Bp. 1960. 139—206. Jelen adatközlés kéziratának nyomdába adása után jelent meg Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században с tanulmánya, melyben részletes elemzését adja a mezei és erdei szállásoknak is. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve II. 1959.; Bp. 1961. 91—109.) 8 Vesd össze: Módy György: Adatok a betyár szó tartalmi változásához. (Ethnográphia. LXVIII. 1957. 349—351.) 4* 51
