A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ferenczi Imre: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban

Juharfáról messél ágat Égig jajdult furulyának, Azon fújjad, hogy ez a nép Hogyan pusztul és miért! A vers a továbbiakban valóságos forradalmi riadóvá harsányodik. Régies elemekkel átszőtt, sűrítetten népi nyelve, népi formája, balladaian komor alaphangja, történelmi utalásai a parasztfelkelések atmoszféráját idézik fel nagy erővel: Jegenyefás úri porták Hadd hallják a szegény sorsát 1 Rezdítsd rajok az ablakot: „Éhes is volt, aki lopott 1" Fújd nekik, hogy éjféltájon Lássák, ahogy a faágon Bokáznak a felakasztott Mezítlábas rongy parasztoki Zendüljenek az ablakok Nászéjszakán erőszakotl Sirassa tört lilomág A leköpött Szűzmáriát 1 Pohos papnak meg ispánnak Kertje lábján furulyaljad: „Krisztus nélkül holt bús népek Tartanak majd úriszéket 1 Bár mindvégig érezhetően a paraszti szegénység nevében mondja ki a halálos ítéletet az úri Magyarországra, a záró versszakokban túljutva a tisztán paraszti szemléleten, a népi szabadságharcos hagyományok fényében, témáját nemzeti és történelmi távlatba állítva mondja ki a forradalom következetes végigharcolásának szükségességét: Ha most nem csináljuk végig, Most se jutunk csak Majtényig, Ha Károlyit le nem vágja Esze Tamás katonája 1 E versek mély érzelmi-indulati hatását Mata immár beérett egyéni stílusa tudatos, formamüvészete bontakoztatja ki. Ez a formaművészet kezdetben Adyból indul ki: szimbolikus képalkotás, sötét alaptónus, borongó, baljós hangulati hatások: a versformában a szabadon kezelt jambikus sorok túlnyomó volta, amelyeken át meg átüt az értelmi hangsúly adta természetes ritmus, bár e tekintetben a fiatal költő jóval monotonabb mesterénél, s alig sikerült valamit is elsajátítania Adynak a mondanivalóval oly szorosan összeforró verselő művészetéből (a későbbiekben pedig mindinkább a hangsúlyos, népi versformákat, legszívesebben az ősi nyolcast .240