A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

A pásztorok sok érdekes adatot tudnak elmondani egy-egy szép botnak érdemes fa megszerzéséről. Némelyik bojtár, a botnak kiszemelt fát gondosan neveli, levagdossa vékony ágait, hogy egyenesen nőjön. Mások áldozatok árán is megszerzik. „Itt laktam Nagykarinkón. A Semsey grófnak volt ottan tőgyfás erdeje. Onnan magam is sokat elhordtam. Csak ez egy kicsit fílős vót, mert ha megfogták az embert, az egy kicsit sokba került.

62 A levágott botot megfűtik, hídlás alatt trágyalében színesítik,

63 érlelik. A kikészített botot aztán a művészkedő pásztor munkába veszi. Először is a fejét szép simára faragja, hogy tányéros legyen, aztán markolatát díszíti fel olyan formán, hogy a szeme elé eső tárgyakat kivágja rézből, vagy kireszeli kaucsuk fésűből, esetleg csontból, vagy szaruból és ezeket a bot kivésett fejébe rakja. A díszítés egyszerűbb és sok tekintetben primitív, de a Debrecen környéki, illetőleg hortobágyi pásztorok művészetének jellegzetes darabjait nyújtja. Némelyik pásztor csak a bot markolatát rakja ki, másik csak bevéséssel díszíti botja fejét, de van olyan pásztor, aki évekig, sőt évtizedekig dolgozik egy ilyen általa kedvelt boton és lassanként a derekát is berakja különböző figurákkal. A jószágkihajtás utáni tavaszi idő nem alkalmas a díszítő munkára, mert még enni is alig van ideje a pásztornak, olyan szeles a jószág. Legalkalmasabb a nyári korareggel és a késő délután, vagy a téli napok, de lámapvilágnál igen szemrontó a munka, azért nem is csinálják. A díszítő szerszámok között első helyet foglal el a kés, mint a bot megmunkálásának fontos szerszáma. Fontos szerszám az ár, és az árhoz hasonló lapos ernyődrótból készült kis vésők sorozata. Igen fontos egy jó erős olló, mely a fémberakáshoz szükséges lemez vágására szolgál. Mint fontos eszközt nem hagyhatjuk el a reszelőt, mely a kivágott díszek alakítására, polírozására szolgál, de ide tartozik a kalapács is, mely egyenesen nélkülözhetetlen szerszám. Használtak még lombfűrészt is fúróval, de mint mondják, nagy lom, ezért nem szerették. „Nem szereti húzgálni az ember." Ezeket a szerszámokat részben maga készíti a pásztor, hogy mindenik keze ügyébe való legyen, részben vasboltban szerzik be, ahol készen árusítják. Ezelőtt mindig lehetett kócsagot

61 venni. Az a kőrfűsü vót a legjobb, meg a fűsütok. Ezeket is botba lehetett venni, meg Debrecenben a Dégenfeld-téren, ahun a vas-sátrak állottak. A kócsagot máma is mindig érdeklődöm, hogy nem tud-e valaki, vagy gyerek kézibe ha meglátom, valamilyen formába megvásárolom tüllök. Ha valamelyik házhoz bemegyek, az az első, hogy nem látok-i a komóton, szekrény tetejin ilyen tárgyakat. A kócsagot nagyon filtern annyiban, mert nem lehet hozzájutni, nagyon nehéz szerezni. Segítségükkel végzi el a pásztor a kényes és aprólékos s ezen kívül hosszú türelmet igénylő díszítő munkáját. A berakás, vagy kiverés első és legfontosabb mozzanata a fa jó megmunkálása. Csak azután fog kidolgozásához a pásztor, miután a botot jól kifaragta, késével előkészítette. Ráérő idejében előre kimintázza a szeme ügyébe akadó állatokat, tárgyakat, építmények kicsinyített mását piparézből, csontból, kaucsukból, esetleg szaruból, miután eltervezte, hogy milyen díszítmények kerülnek rá a botra. Majd ezeket elteszi egy dobozba. Azután ültében, vagy menet közben, ahogy meg-megáll, előveszi a botot, szűre ujjából kikeresi a szerszámokat, vagy ha a kunyhónál van, szerszámos ládájából veszi elő a szükséges darabokat, de vigyáz, hogy a szél el ne fújja, s megkezdi a műveletet. „Ezelőtt jobban a jószág mellett csináltuk. A szűrujjba 168