A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén
A nyájőrző pásztor elsőrendű segítőtársai a terelésben a betanított állatok. A csikósoknál, néha a gulyásoknál is a ló. Juhászoknál a szamár, mely nagyon ritkán a kondásoknál is megtalálható. Általánosan megvan a kutya. Ezek között 1910-ig még gyakori volt a komondor és a kuvasz, napjainkig megtalálható a puli. Csikós a ménes mellett el sem képzelhető hátas, azaz hátasló nélkül. A számadónak rendszerint saját hátaslova van. Nem is boldogulna a gyorsanfutó, fiatal csikókból álló ménes mellett jó futó, figyelmes ló nélkül. Már a kiválasztáskor is figyelmet fordít arra, hogy megfeleljen a kívánalmaknak. A számadó a legtapasztaltabb. Az ő lova legjobban betanított. Kiválasztását a következőképpen csinálta. „Farkasszőrt, vagy bőrt gyújtott meg. Mikor az állatok megérezték a szagát, mind „nyúllá" váltak, azaz megfutottak. Ilyenkor megfigyelte a legelsőt és azt tanította be. A jól szoktatott már nyerített, ha a ménes megugrott. A hátas nyakában szíjon kis pergő volt, hogy gazdája mindig tudja merre jár-" 4 . A bojtárt szoktatják a lovagláshoz. Előbb csak szőrén üli meg a lovat minden segédeszköz nélkül. Ha így megtanulta, a heveder nélküli priccsen lábát kengyelben nyugtatva könnnyen megül. A betanított ló nagyon figyelmes, gazdájának minden jelzésére azonnal reagál. A ló tartozéka a csikóskantár, a prices nyereg kengyellel, pányváskötél nyakszíjjal, pergővel, a pányvához tartozó cövekkel. A csikós hátaslovának nyakában levő pergőszíjra van erősítve a 8—9 m hosszú pányváskötél, mely ha legel a ló hosszan elnyúlik utána, hogy a csikós könnyen elérje. Terelés közben karikába csavarva a ló nyakához akasztja. Amikor a ménes megfut, a csikós arra törekszik, hogy a kolompos mellé érjen, amelyik után a ménes megy. He megfordította a kolompost, a többi is utána fordul. A ménes ugyanis mindig arra megy, amerre az elsők. Ha nem akart fordulni a jószág, ostorával szembe riasztotta. A bojtárok pedig verték a hátulját. Mindig arra törekedtek, hogy elérjék a ménes elejét. Ha ez sikerült, akkor nagyobb munkától, fáradságtól kímélte meg magát és társait a csikós. A számadónak szegődésben van, hogy két hátaslovat kell tartani. Különösen tavasszal a ménest lóháton kell őrizni mindaddig, míg az a sok mindenféle ló össze nem szokik és nem vágyik haza. Ha a csikós leszáll a lóról, lovát a pányváskötélnél fogva vagy kicövekcli, vagy a szárvégét feje alá tett nyerge és szűre alá dugja, esetleg kezére csavarj a, s így a többi ló után induló hátas felkelti a fáradt, szendergő csikóst. Lovát rendszerint szőrén üli meg, vagy priccs-nek nevezett, az irodalomban csikósnyereg néven ismert heveder lekötő nélküli, két kengyellel ellátott nyeregben ül meg a lován. 6 E nyereg használata egyszerű, bár avatatlan embernek szokatlan. Általában vállára csapva hordja. Ha fel akar ülni, a kantárszárat karjára akasztja, nyergét keresztülveti lován, bal lábával vagy a ló bal első térdére lép s így ül a nyeregbe, vagy a földről vesz lendületet. Tanult csikós ügyesen, gyakorlottan csinálja. A tanulatlan bojtár nem egyszer keresztül csúszik a ló másik oldalára. Ha felül, a kantárszárat kezébe fogva tartja a ló száját, míg a lábát a kengyelbe dugja. Aztán megereszti a száját s a ló indul. Ha nagyon ereszti hirtelen vágtába csap. A pásztorló terelésnél háromféleképpen megy. Lépésben, trappban, de legtöbbnyire vágtában. A harmadik, negyedik lépés után gyors vágtába kezd. Ilyenkor könnyen megtörténik, hogy a lovas lába kicsúszik a kengyelből. A lógó és csapódó láb, vagy a sarkantyúzás még gyorsabb vágtára ösztönzi a lovat. A pász153
