A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

Felfőzésnél a cukor töménységét cukorpróbával ellenőrzik. Ennek több­féle módja van. Jónak mondható a szirup akkor, ha fakanálról vizespohárba cseppentenek és amikor a pohár fenekére ér „hólyagot lök fel". Jónak tart­ják akkor is, ha lecseppentve megnyúlik, vagy ha két ujj között szálakat lehet vele húzni. A tészta gyúrása és kidolgozása ugyanúgy történik, mint az előbbi tésztáknál. A kerek bökővéi kivágott tésztát puszedlinek nevezik. A kisütött tésztát szokták cukorral vagy csokoládéval bevonni, behúzni. Ha csak a felső részét ecsetelik be, glazúrozottnak, ha pedig az egészet bevonják, kandírozott puszedlinek nevezik. A kandírozást a következőképpen végzik: a kisült tésztából egy szirupos edénybe tesznek 20—30 darabot, jól összeka­varják, majd kiszedik, s a száradás után a tészta bevonatot kap. Puszedli­ből készítenek olyat is, amelyet sütés előtt bekennek tojás fehérjével és villával különböző alakban végigszántják a felületét. Kisütés után a villa nyomán a sima, fényes tésztafelület matt marad. A lédig tésztának másik típusa a stangli. Ez azonban csak alakjában más, mint a puszedli. Míg a pu­szedli minden esetben kerek, a stangli téglalap alakú. A barna tésztákból alakjuk, ízesítésük szerint készül még mézeskenyér, vagy másnéven zsidóke­nyér, vagy esetleg stikli. Ezt általában cukrosabb tésztából készítik, fakkos pléhhen (9. ábra) sütik és sütés után vagdalják fel szeletekre. A vagdalás 10—20 évvel ezelőtt még fakarddal (40—45 cm hosszú vékony élü faeszköz — 3. ábra) végezték. A debreceni, de különösen a nyíregyházi mézeskalácsosok lédigtésztá­ból nemcsak az előbb említett tésztákat készítik, hanem /óvat, babát, hu­szárt és kardot, valamint más alakokat ábrázoló tésztákat. A tészta felületét — az említett módon — tojással vonják be és villával díszítik. Itt szeretném megemlíteni, hogy a debreceni mézeskalácsosok mogyorós és mandulás masszából készítenek csókot, vagy másnéven margarónit is. A diót vagy mogyorót finomra darálják, összekeverik porcukorral (1 kg dióbél 1,5 kg cukor és 20—24 tojás) majd tojásfehérjével és hurkatöltő alakú töltelék ki­nyomóval, ún. dresszírozóval zsírpapírra kis kúp alakú csomókba nyomják ki, majd a kiskemencében kisütik. Mézeskalácsos formák Formáknak nevezik a debreceni és felsőtiszántúli mézeskalácsosok azo­kat a homorúan vésett fa eszközeket, amelyekbe díszítés céljából a mézes­tésztát nyomkodják bele. A forma két-három ujjnyi vastag, keményfából készült eszköz. A forma elnevezés nem általános Magyarországon. Debrecenben és a környező központokban (Karcag, Nyíregyháza, Kisvárda, Tokaj, Sárospa­tak, Szerencs és Sátoraljaújhely)/ormának nevezik. 94 Az ország más részei­ről inkább az ütő fa elnevezés használatáról adnak hírt a gyűjtések és publiká­ciók. Fábián Gyula szerint „a mézeskalácsminta mesterneve ütőfa" .**> Csatkai Endre és Csipkés Kálmán szintén ütőfa elnevezésről ad hírt Sopron­ból, 96 Bátky Zsigmond is az ütőfa elnevezést használja A magyarság népraj­zában. 97 Kemény György összefoglaló gyűjteményében és Végh József tiszán­túli vonatkozású cikkében a mintája elnevezést használja. 98 Lehetségesnek tartom, hogy a mintafa elnevezés a szerzők szakkifejezése. A mézeskalácso­sok a forma és ütőfa elnevezést használják, az előbbit inkább Tiszántúlon, az utóbbit országunk nyugati felében. A debreceni mézeskalácsosok a korábbi ill

Next

/
Oldalképek
Tartalom