A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
helyette 14 forintot, útiköltségre 4 forint és 50 dénárt, 20 szekér fát, 400 kéve nádat, 20 kapást egy napra, ezeken kívül minden keresztelésért 1 tyúkot és 1 kenyeret, esketés után 50 dénárt és vügél a halotti prédikációért 1 forintot. 66 A szob oszlói iskola a debreceni Református Kollégium egyik particulája volt. Rektorait a szoboszlói tanács a XVII. században — miként a papokat és a nótáriusokat is — a Kollégium diákjai közül fogadta fel, akik természetesen az anyaiskola szellemét hozták magukkal. 67 Rátkai Károly feltevése szerint Szoboszlón már az 1590-es években volt iskola, a lakosság elmenekülésével és pusztulásával azonban az iskolai élet is megszűnt. 1621-ből aztán újból van adatunk áz iskola ujjászerveződéséről, immár városi keretek között. Persze a XVII. század első felében a szoboszlói iskola esetében aligha gondolhatunk többre, mint' amilyenek a korabeli falusi iskolák voltak. 68 Azonban fokozatosan fejlődött s az 1674-ből ránkmaradt tanítói feljegyzések tanúsága szerint az írás-olvasás oktatásán már jóval túljutottak, úgyhogy a felsőbb osztályokban már a grammatika elemeit is elsajátították. 69 A korabeli általános városi jogrendnek megfelelően Szoboszlón az igazságszolgáltatás terhe is a tanács vállára nehezedett. Köztudomású dolog ugyanis, hogy Magyarországon a közigazgatást és az igazságszolgáltatást csak a kapitalizmus korában, 1869-ben választották el egymástól s így a városi tanácsoknak szükségszerűen kellett igazságszolgáltatási feladatokat is ellátniuk. A középkori városok a bíráskodási joghoz azonban egyenesen ragaszkodtak, a városi kiváltságaik egyik sarkalatos pontjának tekintették. Ez érthető, mert az önmagát igazgató, saját maga fölött igazságszolgáltatási szerepet is elvállaló városi közösség ezzel a privilégiumával élve, sok tekintetben ki tudta zárni, vagy legalább csökkentette a földesúri hatalomnak, a vármegyének, de esetleg még a királynak is a városi privilégium megcsonkítását vagy a város belügyeibe való beavatkozását célzó törekvéseit. Természetesen amikor a városi tanácsnak a bíráskodás terén betöltött fontos szerepét hangsúlyozzuk, nem szabad arra gondolnunk, hogy minden ügy megítélésénél a városi tanács összes tagja jelen volt. Szoboszló esetében azt látjuk, hogy a főkapitány, illetve a hadnagy vagy a bíró a legtöbbször egy esküdt és más városi tisztségviselők jelenlétében ítélkezett. így pl. 1639-ben, amikor Lugosi György szolgája Veres János állott a tanács ítélőszéke előtt, a nótárius többek között azt jegyezte fel, hogy a Veres János fogadalomtételénél „jelen volt Éles Ambrus hites ember". 70 Vagy 1640. július 13-án Oláh Pál lopás vétségének a megítélésekor a kapitány mellett még Nagy Tamás esküdt, Vas István városgazda, Dobos Márton porkoláb volt jelen. 71 A szoboszlói tanácsnak igazságszolgáltatás területén alkalmazott elvi álláspontját forrásadatokkal nem tudjuk rekonstruálni, még csak nem is következtethetünk arra. Meg kell elégednünk azzal az általános megállapítással, amit Barcsa János Nánásra vonatkoztatva hangsúlyozott, hogy a hajdú város igazságszolgáltatásában a Hármaskönyv és a gyakorlati élet útmutatásai érvényesültek, 72 , amelyek azután mintegy összefonódva a város szokásaiként a statútumokban nyertek megfogalmazást. Azt azonban világosan látjuk, hogy a tanács igazságot osztó keze vétség esetén a 98
