A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
a földbirtok megoszlására vonatkozólag még ilyen bizonytalan támpontunk sincs. Meg kell elégednünk azzal, amit a jegyzőkönyvből megállapíthatunk: a felosztás nyilas egységekben történt s bizonyára minden hajdú számára megfelelő mennyiségű földterületet biztosítottak. A földbőséget igazolja Szob oszlón többek között 1630-ban Szilágyi Tamás esete, aki jószágát Nagy Jánosnak 49 forintért eladta s „akkor — a jegyzőkönyv szavai szerint — fogott volt Szilágyi Tamás kétt nyilas földett, égik az szigeti földön vagion, az másik az szoboszlai földön Bácsban " 25 , vagy a század végén 1695-ben Kötelesen ,,az út mellett Szovát felől levő apró földecskéket N. Bora István uramnak sok hasznos fáratságát meg tekintvén, a nemes tanács" örökbe adta, 26 de még 1711-ben is arról olvashatunk, hogy Beretzki Márton a város földjéből egy kertet elfoglalt, „amellyért a nemes tanátstól 12 forintra büntettetvén, birtokában meghagyatik". 27 A szoboszlói hajdúk letelepedési helyül nem a régi Szoboszlót választották, hanem az elpusztult falutól délre, teljesen puszta helyen, az akkor még bővizű Kösely folyó partján telepedtek le. A régi falut valószínűleg nem találhatták alkalmasnak és elegendő nagyságúnak városalapításra. Mint tudjuk — ellentétben a szoboszlóiakkal — a Kallóból Böszörménybe áttelepített, valamint a nánási és a hadházi hajdúk a régi település helyét szállták meg. Ma már az nem szorul bővebb bizonygatásra, hogy a hajdúvárosok éppen katonai, védelmi jellegüknél fogva várszerű települések voltak. Szoboszló esetében e várszerű település az 1783-ból ránkmaradt Beck Pálféle térkép alapján nagyon szépen kimutatható, de a gondos kutató e sajátságos település némely látható nyomaival Szoboszlón szinte még napjainkig is találkozhatik. A védelmi jellegű települési rend Szoboszlón is azt jelentette, hogy középen, a város magjában találjuk a lakóházakat, kívül a nagykiterjedésű kertségövezetet, amelyet aztán palánkszerű földhányás és árok vett körül. 28 A XVII. század folyamán Szoboszlónak mindössze három utcájáról tudósítanak a korabeli feljegyzések, amelyek nagyjából a Kösely folyóval párhuzamosan futottak. Legnépesebb az ún. Nagy utca lehetett. A szoboszlói jegyzőkönyv tanúsága szerint 1629-ben Fodor Demeter, 1630-ban Szilágyi Tamás, 1631-ben Vas János, 1643-ban Halasi Bálint, 1674-ben Kurta Istvánné és Varga Péterné, 1675-ben Kovács Péter anyjával együtt adta el a Nagy utcában lévő házát. A Nagy utca mellett az ún. Közép utca feküdt. Nevét nyilván onnan nyerte, hogy a három utca között a középső helyet foglalta el. 1641-ben Kosa Balázs adta el a Közép utcában levő házát, 1689-ben pedig Árki Mihályné adományozta ugyancsak a Közép utcában levő ,,félház telkét" a városnak. A város harmadik utcája pedig az előbb ún. Harmadfél majd Harmadiknak nevezett utca volt. Valószínűleg azért nevezték Harmadfél utcának, mert az utca előbb csak félig települt be, a XVII. század második felében már teljesen beépült s ettől kezdve mint a város Harmadik utcáját tartották nyilván. Ezt látszik igazolni az is, hogy 1630-ban a Harmadfél utcában „adott az böcsületes nemes szoboszlói tanács Lakat giarto Mihálnak egy műhelnek való földett", vagy pl. még 1668-ban is Csipkés István a Harmadfél utcában lévő házát adta el. De ugyanakkor a város nótáriusa 1677-ben már azt jegyezte fel, hogy Szőke István feleségével együtt a Harmadik utcában levő házát, 1685-ben Pálffy István ugyancsak a Harmadik utcában álló két száraz malmát adta 89
