A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
Dolgozatunk keretében nem óhajtunk arra vállalkozni, hogy az általános magyar- és a hajdúvárosi fejlődés azonos és eltérő vonásait részletesen tovább elemezzük. A kutatás jelenlegi állása mellett még azt a célt sem tűzhetjük ki magunk elé, hogy a hét hajdúváros életének keresztmetszetét nyújtsuk. Ezúttal csupán azt tekintjük feladatunknak, hogy egy hajdúváros: Szoboszló önkormányzati szervezetét és működését vegyük vizsgálat alá a XVII. században a Hajdúkerület megalakulásáig, amennyire ez az eléggé gyér levéltári és irodalmi anyag alapján lehetséges. Vizsgálódásaink középpontjába azért óhajtjuk éppen Szoboszlót állítani, mert úgy véljük, hogy a XVII. században a legjelentősebb hajdúváros volt, másrészt viszont azért, mert viszonylag Szoboszlóról van a legtöbb és a legkorábbi forrásanyagunk s így a többi hajdúváros önkormányzatára vonatkozólag is analógiául szolgálhat, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a XVII. században a Hajdúkerület megalakulásáig egyes hajdúvárosok között is különbségek mutatkozhattak. II. Bocskai István a Halasi Fekete Péter kapitánysága alatt katonáskodó, az oklevélben „-mezei vitézeknek" nevezett lovas hajdúknak és mindkét ágon levő örököseiknek 1606 szeptember 2-án Kassán kelt külön oklevélben biztosította a nemesi szabadságot s ugyanakkor „Szoboszló teljes és részbirtokrészeit nekik ajándékozta.". A külön kiváltságolás és külön címeradományozás azonban korántsem jelentette azt, hogy a fejedelem a szoboszlói hajdúknak az előző hónapokban kiváltságolt hajdúságétól eltérő jogokat adományozott volna. A szoboszlói hajdúk kiváltságlevele ugyanazokat az általunk már fentebb ismertetett jogokat és kötelességeket írta elő, mpit amelyekkel Bocskai a 9254 hajdúvitézt és hozzátartozóit felruházta. Ez a forma szerinti elkülönülés hamarosan fel is számolódott, noha a szoboszlóiak még később is szívesen hivatkoztak — a többi hajdúvároslakóival szemben — lovas mivoltukra. A hajdúk eredeti kiváltságait megerősítő privilégiális oklevelek, amelyeket részint az erdélyi fejedelmek, részint a magyar királyok adtak ki, már közös kiváltságlevelekben ismerték el és erősítették meg a hajdúvárosok szabadságát. Szoboszló és vidéke a kiváltságolás idején Bocskai István tulajdona volt, a fejedelem tokaji uradalmának tartozékaként. Maga Szoboszló, a több évszázados múltra visszatekintő jobbágyfalu ekkor lakóitól teljesen elhagyatottan, elpusztult állapotban volt. Még a tizenötéves háború elején, 1594-ben tatár hordák égették fel és késztették jobb ágynépességét — a környező falvak lakosságához hasonlóan — menekülésre. Szoboszló falu előzőleg a véres török pusztításokat átélte (1552 és 1696 között Szabolcs vármegyében 106 község pusztult el a török dúlások nyomán), a tatárok emésztő csapása alatt azonban már elhamvadt. Életben maradt lakosai nem is tértek többé vissza. 13 Erre enged következtetni Rudolf császárnak egy 1604ben kelt adománylevele, amely Szoboszlót pusztának mondja 14 , de ezt igazolja az a tény is, hogy II. Mátyás 1613. április 1-én kiállított oklevelében Szoboszló esetében éppenúgy puszta falvakban megtelepedett hajdúkról van szó, mint Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár helységeket illetően. 15 Végeredményben tehát a lovas hajdúknak egy teljesen elhagyott helyen kellett letelepedniük és városszervezetüket kialakítaniuk. 87
