A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Csatkai Endre: Adalékok a debreceni városokhoz a XVIII–XIX. század fordulóján

hetiben tartandó Dienes Vásárra. . . és találtatni fog az említett Vásárkor tsak egyedül a Debreczeni Typographus Urnái. (Magyar Kurír 1799. II. kötet 320. lap.) De a pesti neves és nemes Kiss István könyvkereskedő is nem első ízben jelent meg Debrecenben, amikor a Magyar Kurírban hirdet: „A most következendő Augustusnak (1801) 15-ik napján esendő Debreczeni sokadalomkor, az oda való Tekint. Magisztrátusnak intézetje szerént olly rendbe fognak a sátrotok hozódni, a melly mind a Publicumnak, mint az árulóknak nagyobb könnyebbségekre és hasznokra fog lenni. Ezen esetre az én sátoromat is a Német utzából ki jövő kapunál, a Bétsi utzában, a Spanyol viaszkot árulónak által ellenébe, a kalaposok mellé, a szegeletre méltóztatott rendelni. Arra való nézve minden rendben s karban lévő nagy és jó akaró Uraimat előre tudósítani kívánom, hogy engemet ezen most közönségessé tett helyemen keressenek, a hol magam is személyesen meg jelenvén szokott tiszteletemet meg tenni el nem mulatom. írtam Pesten.

Julius 14-ik napján 1801. esztendőben. N. Kiss István Pesti könyvárus." (Magyar Kurir 1801. III. kötet 144. lap.) Hanem hát hasztalan hajbókol Kiss uram, a vevőket nem elégítette ki. Kazinczy 1804-ben az Antalnapi vásáron felkereste és keserves tapasztalatairól így nyilatkozik február 12-én Kis János barátjához írt levelében: ,,Kis 1st. Ur a Debr. vásárra kevés nyomtatványt hozott az Emb. ind. tükréből, és midőn a vásár első napján kérdeztem, mije van ujja, azt felelte, hogy semmije sincs. így osztán nem is kapék exemplárt. Ezt csak azért írom, hogy lássd, mint segéllik-elő könyvárosaink Litteraturánkat."

4 De azért csak figyelemmel kísérte Kazinczy továbbra is Kiss sátorát. Vevői a Magyar Kurir 1805-ös évfolyam egyik híradásából értesültek róla, hogy meghalt és hogy fia folytatja az üzletet: „Szomorú szívvel jelentem a Nagy Érdemű Magyar Publicumnak édes Atyámnak, néhai nemes Kiss István Pesti Könyv árus Urnák hirtelen esett halálát, ki midőn a Magyar Litteraturának előségellésében minden erejével, tehettségével fáradhatatlanul munkálkodott, a semmi orvoslásnak engedett forró hideg által ditséretes pályájának kellő közepéről elragadtatott, a folyó esztendei Augustus hónapnak 24-ik napjánn. Nem elégedett meg azzal ez a köz haszonra született Hazafi, hogy életében törekedett a Magyar Litteraturának terjesztésében, hanem úgy vezetett engem gyermekségemtől fogva, hogy halála után a hol ő fáradtan elhagyta, én új erővel ott kezdeném, és igyekezném közelebb menni ahhoz a nagy tzélhoz, a Magyar Litteraturának közönségessé való tételéhez, melly nem egy ötöbeli(?) emberek szorgalmatosságokat kívánja. Alázatosan jelentem azért a Nagy Érdemű Publicumnak, hogy boldogult Édes Atyámnak kereskedése reám szállvánn, az abban eddig gyakoroltatott adás, vevés, correspondentia, expeditio ezután is minden megszakítás nélkül úgy fog folytatattatni, mint annak életében. Ha én a Nagy Érdemű Közönségnek azt a nagy bizodalmát, hitelét megnyerem, mellyel Édes Atyám utolsó szempillantásáig dicsekedett, ez nekem hatalmas ösztön lesz, sok törődéssel járó munkámnak örömmel való folytatására." (Magyar Kurir 1805. II. kötet 318. lap.) De Kazinczyt Kis János is értesítette a kereskedő haláláról, mert éppen akkor járt Pesten.

5 Kazinczy már a Dénesnapi vásárkor igénybe veszi az ifjabb Kisst. Ugyanis a pesti írók a könyvkereskedők révén szokták elküldeni Kazinczynak műveiket, bár amint az alábbi levélvből kitetszik, .74