A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Sápi Lajos: A debreceni nagyhíd

hogy az Gat el vagyon osztva, az Palló czinalasban segítséggel tartoznak Varga utzanak." Hasonló panasszal fordultak a tanácshoz a lakosok 1669. február 9-én is amikor a jegyzőkönyv

5 szerint az alábbi döntést hozták: „Az Szent Miklósi Gatot Kiralysaghi János haza mellet valót Deliber' Az mint immár böczülletes Oculatorok azon Gatot el osztottak, czinallyak az három utzak, interin az Protocolont fel kereshetik, ha mit világost mutat, leszen ideje annak orvoslására." Míg 1685. október 17-én a templom körüli hidak

6 készítésének döntését jegyezték be: „Notandum. Az Templom körül való hidakat és padlókat, a Vajdainé házátul fogva Bika Andrásné házáig Felső járás közönségesen tartozik építeni." A tanácsi jegyzőkönyv 1698. január 12-én történt bejegyzése szerint: „Az utzákon lévő el romlott Padlóknak hidak' к meg csinálására az Apafaj árul es a' Gutrul Tönkök hordattassanak."

7 De e sorozatos rendelkezések úgy látszik nem sok eredménnyel jártak, mert az 1699. január 11-én található bejegyzés szerint." „Az utzák a' rut sár miatt igen el áradván concludaltatik, hogy az Articulus szerint minden ember maga háza előtt a' gyalog utat akar tőkével, akar homokkal meg csinállya és Szekér utak penig mindenütt reparaltassanak közönségesen. "

8

E rendelkezés ékes bizonyság az állandó panaszról és a közös teherviselésről. Igaz, hogy e teherviselés nem volt mindig önkéntes mert az 1715. május 4-i bejegyzés szerint ismét a tanácsnak kellett döntést hozni, mely szerint: „Piatz és Varga utzák egymás között való meg edgyezésekbül, tettzesekbül az melly három haz vagyon az Sánta közön úgymint: Csiszár Samuel, Lipcsei György és Ferenczi István Vargához applicáltatnak hogy azon közön lévő gyalog Pallókat gátakat Varga utza curallya conservallya. Piacz hozzá közit nem tartván mely Tikos János Váczi I. etc. Uraimék relatiölokbul így protocololtatott."

9 A most ismertetett adatok az utcák gyalogjáróinak burkolását, azok karbantartását és javítását, valamint az árkokon épített gyalog átkelő hidak fenntartási gondjait vannak hivatva megvilágítani. E terhek megvoltak majdnem valamennyi alföldi városban, községben és kisebb fárváinkban még napjainkban is fennállanak. Az utak járhatóságának biztosítására Debrecen a kényszerítő körülmények következtében a maga nemében szinte páratlan gyakorlathoz folyamodott. A kocsiutat a város főutcáján állandóbb burkolattal kívánta ellátni s ezért az egyedüli rendelkezésére álló anyagot, az erdő fáját használta fel a sár leküzdésére mint az a városi tanács jegyzőkönyvének 1631. augusztus 21-i latin szövegű bejegyzéséből kitűnik az alábbiak szerint: Elhatározta a tekintetes tanács, a templom hídját Apafájai erdő öreg tölgyfáiból kell helyreállítani és az erdőre 30 szekerekkel — mindegyik tizedből egyformán kirendelve — egy napon kimenni tartoznak a lakosok.

10 E bejegyzésből nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy árok áthidalásáról, illetve a rajta készült egyszerű átjáró megjavításáról lehetett szó, hanem vagy egy nagyobb hídszerkezethez, vagy a templom körül készült több híd karbahelyezéséhez szükséges faanyag beszállításához kellett kirendelni 30 szekeret. — Minthogy az 1771. évi térkép tanúsága szerint a templomot körülvevő kerítésfalon összesen négy bejáró van feltüntetve, így egészen bizonyos, hogy négynél több híd sem lehetett ezek megközelítéséhez elhelyezve. E jegyzőkönyvben minden bizonnyal arról a hídszerkezet javí59