A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Komoróczy György: Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben

hogy a XVIII. sz.-ban megindult ügyosztályszervezet hogyan fejeződött be a polgári forradalom után, mint a polgári fejlődés egyik vívmánya. Kihasználatlan a bírósági iratanyag hatalmas mennyisége abból a szempontból, milyen jogügyleteket bonyolítottak le Debrecenben a XVI. sz.-tól kezdve. Ingatlanok eladása, cseréje az osztályviszonyokra nyújt képet s különös jelentőségre emelkedik a bírósági anyag a társadalomtörténet egyéb tárgykörének feltárásánál, amikor a céhek hanyatlását, a felbomló feudalizmus belső erőinek megosztottságát, a termelés polgári formáinak kialakulását nézzük. Kísérletet tettek egyesek a XVIII. sz.-ban arra, hogy manufaktúrákat hozzanak létre s a város a céhélet védelmében megakadályozta ezeknek a kísérleteknek teljesülését. A Kereskedő Társulat minden szabad kereskedelmi társulást igyekezett meggátolni, hogy a tőkeképződést annál nagyobb mértékben biztosíthassa a Társulat tagjainak kezében. De ugyanekkor nyomon követhető maguknak a kereskedőknek rétegződése, akik sorában a XIX. sz. első negyedében már tíz adókategória alakult ki, oly nagy volt a vagyoni külnbség az egyes kereskedők között. Ugyanez volt a helyzet az iparosoknál is. Tisztázatlan a debreceni mezőgazdaság feudáliskori történelme. A város birtokában 150 000 holdat túlhaladó földterületek voltak, melyeknek összefogása, irányítása felmérhetetlen szervezőerőt és széleskörű apparátust kívánt. Nincs kikutatva a termelés technikája, a termelt javak aránya, a földművelésre felhasznált földterület mértéke, az állattenyésztés fejlődéstörténete s mindezekre a számadáskönyvekben és számvevőségi iratokban bőséges források állnak rendelkezésünkre. Debrecen mezőgazdasági termelvényekből hatalmas kivitelt bonyolított le s ugyanakkor felvevő piaca volt a környék árutermelésének is, amelynek egy részét a város kereskedői közvetítették más vidékek ellátásának biztosítására. A város maga a Tiszatáj körzeti piacszervezője volt s felvásárlásaival fokozta az árutermelést a hajdúság területein s érdekeltsége messze belenyúlt Bihar megye falvainak életébe. A Mezőkeresztestől (Bihar-) északra fekvő falvak Debrecenben találták meg piacukat, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaság termékeinek ipari feldolgozása (mézeskalács, viasz, liszt, húsáruk stb.) az ország határain túlemelkedett hírnevet biztosított Debrecennek s olyan nemzetközi kapcsolatok kialakulását tette lehetővé, amelyek egészen a XVIII. sz.-ig kiemelték Debrecent a környező nagyobb városok fölött. Ezek a nemzstközi kapcsolatok a XVIII. sz. folyamán fokozatosan szétszakadtak a Habsburg család gazdaságpolitikája folytán, amikor a város elvesztette balkáni és német, orosz és lengyel piacait. Örvendetes jelenség, hogy ma már mind fokozottabb igénnyel lépnek fel a levéltár anyagával szemben a kutatók, akik a város múltjának életét kívánják feltárni. Kutatások folytak a közelmúltban az iskoláztatás történeti helyzetére, a reformkor társadalmi és gazdasági életére, a kultúra jelenségeinek kibontakozására s ezek a kutatók tisztában vannak azzal, hogy nemcsak a közgyűlési jegyzőkönyvnek tömegéből meríthetik adataikat, hanem a gazdasági ügykezelés forrásaihoz is hozzá kell nyúlniok, ha tiszta képet akarnak nyerni a város helyzetéről. A további kutatások elmélyítésének érdekét szolgálja ez a tanulmány is, amely a hivataltörténet egyes kérdéseinek bemutatása mellett a különböző hivatalok által képzett iratok tömegeiben rejlő forrásokra kívánt rámutatni azzal, hogy nemcsak a gazdaság és társadalomtörténet kutatóit várja gazdag írásos 52