A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Komoróczy György: Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben

ségük elsődlegesnek mutatkozott stb. Miután a gyakorlat nagy súlyt helyezett az ilyen jellegű iratok kezelhetőségére, megfelelő segédlettel is ellátta őket. Ilyen tematikai, tehát gyűjtemény jellegű fondot alkotnak az oklevelek (diplomák) a XVI. sz.-tól, továbbá a török hatóságoktól magánszemélyektől származó XVI—

XVII. sz.-i török levelek abból az időből, amikor Debrecen szultáni birtok (khász-birtok) volt. De ide tartoztak a szabályrendeletek (statútumok), melyeknek összegyűjtését már 1787-ben elrendelték s első ízben 1811-ben hajtották végre, ezek közé tartoztak fentieken kívül a különböző természetű utasítások, a nyílt királyi rendeletek (patentes), a végrendeletek, a hatósági bizonyítványok, a térképgyűjtemény stb. De mindezeken túlmenően legnagyobb gyűjtemény a feudáliskori Debrecenben a magánlevéltár, ahol összegyűjtötték mindazokat az iratokat, melyek a város birtokjogait bármilyen formában érintették. A magánlevéltár keletkezése a XVII. sz.-ra nyúlik vissza, az anyag teljes rendezése 1836—1843 között ment végbe. A magánlevéltár anyagán belül különböző részgyűjtemények húzódtak meg s bár mindegyik részgyűjteményhez önálló segédlet (iktató, mutató) készült, egymással mégsem tartoznak össze, hanem csakis tárgyi-tartalmi hasonlóságuk alapján kezelték őket egységesen. Az előbbiekben ismertetett levéltári rendszerek a levéltári anyag fOndjainak kialakítására világítottak rá s csak helyenkint érintették az iratok felhasználásának forrásértékét. Ha most az utóbbi szempontot tartjuk szem előtt s arról gyűjtünk tájékoztatást, hogy milyen kutatói tárgyakkal lehet a levéltári iratokban tanulmányt folytatni, előre kell bocsájtanunk, hogy függetlenül a fondok kialakulásának természetétől, mindhárom fondtípusban megtalálhatók a leghasználhatóbb iratok. A kutatás szempontjából az iratok használhatóságát sohasem az dönti el, hogy az iratok szerves hivatali működés során keletkeztek, hanem az, hogy mi a kutatás tárgya, mi a kidolgozni kívánt tanulmány tematikája. A kutató mindenkor szubjektív igényekkel lép föl s ez az igénye természetes, ha meggondoljuk, hogy érdeklődésének körét nem a levéltári elhelyezés, hanem maga a témakör befolyásolja. Eppen ezért a levéltári rendszerektől függetlenül egyforma érdeklődést kell tanúsítani akár a hivatalszervezeti (organikus); akár a szerkezeti (sorozatok), akár a gyűjtemény jellegű fondok iránt. Az egyes fondokról a levéltárban leltárak állnak rendelkezésre s azt lehet mondani, hogy a fondok mindegyike önálló leltárral rendelkezik. Gyakorlatilag a fond fogalma azonos a levéltári leltárnak nevezett segédleten feltüntetett iratok mennyiségével s bármilyen tárgykörben kutat valaki, a levéltári segédleteknek ezt a fajtáját nem hagyhatja figyelmen kívül. Helyhiány miatt a kutatásoknak csupán néhány fajtáját említjük meg, melyek mindezideig kihasználatlan levéltári anyagra támaszkodhatnak. A közigazgatás történelmével, mint a városi hatalom és végrehajtó szervezetének működésével általánosságban mindezideig sokan foglalkoztak, de nagyon kevés az olyan tanulmányok száma, amely a hivatalszervezet formáinak változását s a hatalom gyakorlásának módját tanulmányozta volna. Akik pl. abból az elvből indultak ki, hogy Debrecenben 50