A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Módy György: Földtulajdon Debrecenben a XVI–XIX. században

Földtulajdon Debrecenben a XVI—

XIX. században I. Debrecen több évszázad alatt kialakult nagy határában a város polgárainak soha sem volt egyforma birtoklási joguk a földbirtok minden részéhez. A földbirtok polgári magántulajdona, abban az értelemben, ahogyan azt a klasszikus kapitalizmus korára értelmezzük csak a XIX. sz. végén teremtődött meg, és egy csaknem egyévszázados gazdasági és társadalmi fejlődés eredménye volt. A birtoklási jogban történt mindenkori változások természetesen kihatottak a birtokmegoszlásra, a föld használatának mértékére és módjára, a város társadalmának szerkezetére és annak jogrendszerére is. A város határhasználatában való mindennemű részesülés — háztelek, szőlőskert, szántóföld, legelő és erdő — jogi alapja több évszázadon át a polgársághoz való tartozás, a concivitás volt. A concivitás megszerzésének feltételei koronként mások és mások, és változott annak külső formája is (polgárok jegyzékébe való felvétel, „polgár-oklevél" stb.). A határ, de legalább is annak egy része használatából sem elvilég, sem gyakorlatban nem voltak kizárva a concivitással nem rendelkezők, de részesülésük mértéke jóval kisebb. Elöljáróban meg kell állapítanunk azt, hogy a földtulajdon birtoklása tekintetében a concivitás külső kritériumai közül döntő jelentőségű a belső városi háztelekkel való rendelkezés. Az ettől eltérő eseteket a communitás statútumokban szabályozta (pl. tengeriföldek osztása). A város saját territóriumán a communitás oszt szőlőskertet, szántóföldet, szabályozza a legeltetést és az erdő használatát, a határhasználat tehát földközösségben történt. Mint mondottuk a földtulajdon birtoklásának alapja a belső városi háztelek. Viszont a földközösség gyakorlatából következik az, hogy polgári értelemben vett magántulaj don még a belső városi háztelkeken sem volt igen sokáig, mert a háztelek adás-vétele, esetleges zálogba adása is a városi communitás ellenőrzése alatt állott. Nem cíviseknek még a zálogbavétel is tilos volt, s ha valaki megvált a concivitástól háztelkét is el kellett adja concivisnek.

1 A birtokjogi állapotot tekintve, Debrecen határában már a XVI. sz. végén két jól elhatárolható területet különböztethetünk meg: 1. a város középkori települési magva körüli territóriumot és 2. az ún. zálogos pusztákat. Míg az ősi territóriumon a városi communitás jogi rendelkezése teljes, a zálogos birtokon lényegében a nemesi tulajdonjog rendelkezései érvényesültek. A zálogos pusztákon a földhasználathoz juttatott egyes polgárok32