A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Kádár Zoltán: Három hellenisztikus-római „istenarckép” a Déri-gyűjteményből

Három hellenisztikus-római „istenarekép" a Déri-gyüjteményből A debreceni Déri Múzeumnak az alapító magángyűjteményéből származó klasszikus antik márványszobrai közül az előző tanulmányunkban a római császárkori arcképszobrokkal foglalkoztunk.

1 Ezúttal a gyűjtemény márvány istenábrázolásait vizsgáljuk. Egy közülük a római birodalomfcurópai területéről származik, kettő ellenben a leltári adatok tanúsága szerint az előázsiai provinciákban került elő. Az egyetlen európai lelhelyű emlék egy kisméretű női fejecske (lt. sz.: R. VIII. 16; III—VI. tábla). Fehér márványból készült, egy kisméretű szobor töredéke, aránylag ép, mindössze az orrhegy sérült meg jobban, bár kissé az orrhát is rongált. Méretei: 10,5 cm magas, 7,15 cm széles és 6,65 cm vastag. Fiatal nőt ábrázol, hátrafeléfésült-hullámos, hátul kontyban végződő haját falkorona ékíti. A falkorona belül üres, elöl jobbrólbalról egy-egy áttöréssel, hátul zárt. A pupilla nincs befúrva. A szobor a Déri-féle katalógus szerint a bulgáriai Sistovban (helyesebben Svistov) került elő, vagyis az antik Moesia Inferior területén levő Novae-han, Kybelét, mint a város istenét ábrázolta, s a II—

III. században készült.

2 A szobor művészeti és vallástörténeti jelentőségének megvilágításához röviden vizsgálat alá kell vennünk a fenti megállapítást, amelyet Déri valószínűleg bécsi múzeumi szakemberek véleménye alapján írt le. E vélemény ikonográfiái megfigyelésből indult ki, tény az, hogy a falkorona egyaránt attribútuma a kisázsiai eredetű anyaistennőnek, Magna Maternek, azaz Kybelének és a városvédő Tychének. Kétségtelen, hogy éppen Moesia Superior vonatkozásában nehéz egy töredékből biztos véleményt mondani, hisz a Kybelé-tisztelet legkiválóbb ismerője Henri Graillot is egy marcianopolisi (Pravadia, Bulgária) III. századi pénztípussal kapcsolatban megjegyzi, hogy a trónoló Kybelét ábrázolja, Tyché polias fejével,

3 továbbá egy Severus Alexander (222—235) idejében vert odessosi (Várna, Bulgária) pénzen szereplő ábrázolás ikonográfiái értékelésénél nem tudja eldönteni, hogy vajon Kybelé vagy Tyché ábrázolásával állunk-e szemben?

4 A „Jó Szerencse "-nek (Agethé—Tyché) és Kybelének, mint az Istenek Anyjának (métri theón) dedikált oltárok ismeretesek az alsó moesiai Kjusztendzsilből,

5 egy várnai domborművön pedig, amely Agathé (tyché) ajánlással kezdődik, Kybelé ábrázolását láthatjuk.

6 Ugyaninnen egy Agathé—Tyché, Apollonékai M(étera megalén theón) dedikációjú feliratot is ismerünk. Megjegyzendő, hogy magából Nóbae-ból nem ismerünk Kybelének szentelt feliratot, azonban a legio területén (vagy talán már Nicopolis ad Istrum táján?) előkerült az istennő papjának, L. Oppius Maximus-nak fogadalmi emléke, amelyet „dendroforis et dumopretis d. rif.": 24