A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

János Nagy: Les discours d’Árpád Tóth écolier

képünkül választva őt; s ha minden tekintetben nyomába nem is léphetünk, legyünk hű követői főképp abban, hogy szeressük szívünk teljes melegével, elménk minden gondolatával, minden tettünkkel, egész életünkkel ezt az áldott, édes, szép hazát* Tóth Árpád VIII. о. t. 1903 okt. Szeretve tisztelt Osztályfőnökünk és tanár Urunk! Most a midőn utolszor vagyunk együtt szeretve tisztelt Tanár Urunk óráján, ne vegye tőlünk rossz néven, ha néhány percet kiszakítva becses idejéből, egy pár őszinte, szívből eredő szóval járulunk színe elé, hogy megköszönjük irántunk mindenkor tanúsított jóakaratát, buzgó igyekezetét; fogadja jó szívvel tőlünk, ha most a tudományok komoly szava mellett szívünk érzelmei is megszólalnak. Engedje meg, hogy ünnepnek tekintsük ezt az órát, hadd ünnepeljük példaszerű kötelességteljesítését, kitartását! Szeretve tisztelt Tanár Urunk 25 év óta tölti be a tanári hivatást. Oly idő ez, melyben szinte fél-emberélet folyik le; ennyi idő alatt sokat változott a világ, események pazar változatosságban váltották fel egymást, egész emberiséget érdeklő eszmék támadtak és enyésztek el. Ennyi változás közt ennyi ideig kitartóan megmaradni a megkezdett utón, biztosan haladni a nemes cél felé, olyan erény, mely mindenha megérdemli az ünnepeltetést, megérdemli pedig főkép azok részéről, akik maguk is részesültek a szerencsében, vezéreltetni a kitartás ezen lelkes bajnoka által. Készségesen, örvendő szívvel tartjuk meg tehát mi ezt az ünnepet, hiszen jól tudjuk és érezzük azt, hogy pályánkon mindenkor kísért bennünket szeretvetisztelt Tanár Urunk szeretete és jóakarata, jól tudjuk és jól érezzük azt is, hogy ha néha néha szigorúbb is volt velünk szemben, arra mi szolgáltattunk okot hibáinkkal, melyekért ezúton is kérjük szíves bocsánatát. Ne tápláljon neheztelést egyikőnk iránt sem szívében, mert higyje el, hogy mindannyian őszinte, tiszta szeretettel, tisztelettel vesszük körül, s bármily életútra jussunk, hálával, szeretettel fogunk visszaemlékezni szeretve tisztelt Tanár Urunkra, felidézve lelkünkben tartalmas előadásait, kedves tréfáit... Kérjük, hogy szeretve tisztelt Tanár Urunk is gondoljon ránk mindenkor szeretettel, őrizzen meg szíves emlékezetében minket s fogadja el most is tőlünk igaz hódolatunknak e néhány egyszerű szóban való kifejezését, ne utasítsa vissza tőlünk ezt a szerény emléket sem, mellyel 25 éves jubileuma alkalmával megtisztelni akartuk, & melynek látása mindenkor idézze fel emlékében szívünk mélyéből fakadó jókívánságunkatj hogy az Isten éltesse még sokáig, hosszú boldogságban szeretve tisztelt Tanár Urunkat! Tóth Árpád 1904 május 5-e Les discours d'Árpád Tóth écolier J. Nagy Árpád Tóth, le doux poète lyrique du cercle de la revue Nyugat, celui des poètes hongrois qui sut exprimer de la manière la plus parfaite la douleur et la tristesse de l'homme, fut entre 1896 et 1904 élève de 1'Állami Főreáliskola (Lycée moderne d'État) de Debrecen, établissement d'où est sorti l'actuel Gymnase Mihály Fazekas. Élève eminent, il fut élu par ses condisciples, au cours de la dernière année de ses études de lycée, président du Cercle littéraire Petőfi. Ce Cercle littéraire devint le théâtre de ses premiers essais d'auteur, il y présenta ses poèmes et il y prononça ses premiers discours. Nous ne savons que fort peu de choses sur ses poèmes d'écolier, par contre nous avons réussi à retrouver quatre de ses discours. Du point de vue du contenu comme du point de vue de la forme, ces discours sont fort instructifs; ils jettent en effet une lumière non seulement sur l'auteur mais aussi sur les buts et les méthodes d'éducation scolaires de cette époque. Jusqu 'à présent ces discours n'avaient pas été édités. 223