A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Csallány Dezső: A hajdúdorogi avar mellpáncél

пак (2. ábra 2—5, 6—7). Az oldal felé néző lapocskák széle a felső és alsó szögleten kerekített, az ellenkező oldalon pedig inkább szegletes. A lapocskákon a fűzőnyílások száma általánosságban kilenc (2. ábra 1—4, 7—10). A fenti részen középen egy, oldalán két-két, alsó felén ugyancsak két-két fűzőnyílást találunk a széleken. Az egyes lapocskákat a felső fűzőnyíláson át a bőranyaghoz, bőrzsinór segítségével varrják fel, az oldalnyílások segítségével pedig a szomszédos lemezekhez erősítik, úgy hogy a lemezsor zsindelyszerűen fedi egymást a szélen, az oldalról a test közepe felé haladva. A táblába, bőrkeretbe összefogott lapocskák lépcső­zetesen emelkednek. Mind a jobb, mind a bal lemezsor nemcsak a bőr­mellényhez (bőrpáncélhoz, alapanyaghoz) volt felfűzve, hanem külön bőr­lapra is, melynek szegélyrészét 8 mm szélességben ráhajtották a páncél­lap-sorra. Nyoma maradt annak is, hogy a páros nyílásokon át nem egy, hanem két bőrzsinórt húztak át. A lemez-sor alsó vége nyitott volt és fedte az alatta húzódó másik tábla-sor felső rögzített végét. A lemez-sor alsó szabad végét több helyen összefüggő csíkban, egy cm széles bőrszegély fedi, mely a lemez aljára visszahajlik. A mellpáncél bőrmellényen volt. A jobb- és baloldali lemez-sort, az az érintkezési középvonalon egymáshoz kötötték. Két példányban maradt meg ilyen közép lapocska, amelyen a felső szegletnél és a félhold alakú rész ellentétes oldalán, többlet fűzőnyílást találunk (2. ábra 5 = II. tábla, 1. kép 13; 2. ábra 6 = 1. tábla 1). A sorok oldalra eső, legszélsőbb lapocskáinHincs félhold alakú kikép­zés, itt a lemezek széle egyenes. Ilyen példány egy maradt meg (2. ábra 10 = II. tábla, 2. kép 10). A hát- és a váll páncéllapocskáinak nem maradt nyoma, így csupán mellpáncélról beszélhetünk, amelynek itt két teljes és egy csonka lemez­sora van képviselve. A lapocskák felületén és alján mindenütt barna bőrszíneződés lát­szik, az ezen felüli, illetőleg aluli rétegben pedig durva vászon több da­rabja, lenyomata maradt meg, amely folyamatosan borított be össze­függő lemezeket és takarta el a fűzőnyílásokat is. A maradványok alapján a mellpáncél sorai rekonstruálhatók. Magas­sága nem volt több a páncélnak 34 cm-nél és öt sornál (3. ábra). A rekonst­rukciós rajzon csupán négy sornak 96 lemezét mutattam be, mivel to­vábbi mérettámpontok rendelkezésünkre nem állanak. Á fűzés folyamatos menetét a bőrkorhadékok nem mutatják. A so­rok felépítését az oldalszélen, a bal alsó saroknál kezdték mindkét olda­lon és a lapocskák a középvonalnál értek össze. így haladtak felfelé a táblába foglalt lemez-sorokkal. A páncél alsó végét bizonyára hajló bőr­lap nyújtotta meg. A felső vége pedig bőrszegélyben zárult. A hajdúdorogi páncélnak nemcsak az ad jelentőséget, hogy két tel­jes sorára nézve kapunk mérési és szerkesztési adatokat, hanem a sírban talált Herakleios aranysolidusa alapján (VII. század közepe), időbeli tám­pontot is kapunk az avarkori páncélokra nézve. Az eddig ismert dara­bok közül a kunszentmártoni törzspáncél 10 áll a hajdúdorogihoz szerke­zetben és időben is legközelebb. A füzesi mód tekintetében a keresi pán­célnál 11 találunk adatot. Rokon példány a bácsújfalusi páncélmarad­vány. 12 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom