A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

J. Menyhárt: A la mémoire d’Oszvald Toroczkai

Debrecen irodalmi emlékhelyei A helyi hagyományok kultusza, amelynek műemlékek és más, történelmi nevezetességű épületek, emlékhelyek számontartása, megjelölése, gondozása és restaurálása egyik fontos ágazata, az utóbbi években — mint országszerte — Debrecenben is örvendetes lendületet vett. Megtörtént számos műemlék helyreállítása, rendbehozatala, legtöbbjük emléktáblát kapott. Mindez főleg az állandó helyi Műemléki Albizottság működésének és az állami szervek jelentős anyagi támogatásának köszönhető, bár városunk társadalma is kivette belőle a részét: elsősorban az iskolák, különösen a Béke-úti Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc Szakköre, valamint Dolgozók Iskolája, amely Szamosújvári Sándor tanár kezdeményezése, fáradhatatlan szervezőmunkája nyomán, számottevő anyagi áldozatokat is hozva, néhány év alatt emléktáblák egész sorával jelölt meg történelmi és irodalmi nevezetességű épületeket és emlékhelyeket.

1 A Képzőművészeti Alap kiadásában megjelent Debrecen műemléki monográfiája is:

2 ezzel első ízben történt meg a város műemlékeinek és műemlék jellegű épületeinek tudományos szintű és teljességű számbevétele és leírása. Bár az elmúlt évek eredményei ezen a területen kielégítőek, mégsem mondhatjuk, hogy máris megtettünk minden lehetőt. Vannak még megjelöletlen vagy rossz állapotban levő műemlékeink, még inkább: megjelöletlen, sőt felkutatatlan emlékhelyeink. Különösen vonatkozik ez az irodalmi jellegűekre, városunk irodalmi nevezetességű épületeire és — ahol az eredeti épület már eltűnt — irodalmi nevezetességű telkeire, pontjaira. Ezeknek számbavétele már csak azért is halaszthatatlan, mert nagyobb részük nem műemlék vagy műemlék-jellegű épület, azaz építészettörténeti jelentőségük nincs; pusztán eszmei értéküket egyedül a falaik között élt vagy megfordult írók egykori személyes jelenléte, a bennük lezajlott irodalomtörténeti események adják. Érthető, hogy ezeket az épületeket az egyre fokozódó ütemű, nagyszabású városrendezési- és fejlesztési munkálatok során fokozottabban fenyegeti a lebontás veszélye, vagy lebontásuk után az, hogy végképp feledésbe merülnek. A város egyes részeinek helyszínrajza új útvonalak megnyitása, új lakótelepek létesítése miatt gyökeresen megváltozik, s ez könnyen bizonytalanná, sőt lehetetlenné teszi a nevezetes telkek, pontok lokalizációját is. A hagyományok kultusza természetesen egy területen sem válhatik a fejlődés kerékkötőjévé. Nem gondolhatunk tehát arra, hogy nem műemlék-jellegű, de irodalmi érdekű olyan épületeket megőrizzünk, amelyek a városfejlesztési tervek útjában állanak. Annál fontosabb viszont pontos 181