A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra

Toroczkai kezdeményezi (1916-ig). Toroczkai Oszvald, aki előbb csak iparművészeti ügyvezetője a Műpártoló Egyesületnek, 1921-től már mint ügyvezető igazgatója viszi előre az Egyesület ügyeit és felismerve az egyetemi várossá váló Debrecen jelentőségét, megkezdi az Egyesület és az Egyetem kapcsolatainak kiépítését. Az ő elgondolásai alapján kezdi meg az Egyesület a környező hajdúsági városokban — (Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény stb.) — rendezett kiállítások sorozatát is. — Toroczkai Oszvald szinte hivatásának tekintette a Műpártoló Egyesület működését minél hatékonyabbá tenni. Az Egyesület kezdett művészi tekintéllyé válni és mindinkább összefogója és irányítója lett a Debrecen és a megye képzőművészeti életének. Toroczkai hitte és vallotta, hogy a vidéken lakó művésznek nem szabad hátrányosabb helyzetbe kerülnie. „Ellensúlyozni igyekezett azt a káros befolyást, amelyet Budapest a vidéken élő művészek szabad kialakulására és érvényesülésére jelent." A fővárosból áramló műkereskedelemmel igyekezett felvenni a küzdelmet, amikor azon fáradozott, hogy állandó kiállítási helyiséget biztosítson az Egyesületnek, a debreceni művészeknek. Az egyetlen kiállítási helyiséget a Városháza díszterme szolgáltatta, amely nem állhatott mindig rendelkezésre. Toroczkai kezdeményezésére alakították a debreceni képzőművészek a Műpártoló Egyesület égisze alatt a vidék első „Művészházát" 1924-ben. A Szent-Anna utca 5. sz. (ma Béke útja) alatti emeleti fényképész műteremnek szükséges átalakításához, berendezéséhez az anyagi alapot tizenkét művész (Balezer György, Bánszki Tamás, Csűrös Béla, Dienes János, Holló László, ifj. Kovács János, Nagy Ferenc, Dobi Oláh István, Senyéi Oláh István, Gáborjáni Szabó Kálmán, Toroczkai Oszvald festők, Nagy Sándor János szobrász) egy-egy grafikáját tartalmazó 50 példányban kiadott albummal teremtette meg. A Művészház jelentékeny kihatással volt Debrecen művészeti életére, folyamatosan és főleg csoportonként rendezett kiállításaival, amelyeknek az alapító művészeken kívül állandó résztvevői voltak: Borsos József műépítész építészeti terveivel, Medgyessy Ferenc szobrászművész kisplasztikáival és Smurák József igazgatása alatt a hódmezővásárhelyi keramikusok. A Művészház szabadiskola jellegű állandó esti akt-tanfolyamán a törzs-művésztagok ingyen korrigáltak. Grafikai műhelyében nagyszerű lendületnek indult a sokszorosító grafikai művészet, emellett a Művészházban klubszerű élet is folyt, megbeszélésekkel, vitákkal. — A Művészház azonban — minden erőfeszítés dacára — csak 1927. május l-ig állhatott fent. Megszűnéséhez bizonyos fokig hozzájárult az is, hogy azaz egység, amelyet főleg és éppen a Művészház megteremtése révén sikerült elérni a debreceni képzőművészek között, — kezdett megbomlani. Az ország képzőművészeti életében javában folyik a különféle művészeti irányok küzdelme. Mindegyik „izmus" kizárólagosan hitte korszerűségét, egyedül üdvözítőnek hirdette magát. A műalkotások megítélésénél az alakító, formáló modernség főleg a mérce. Debrecen képzőművészeinél is megindul az erjedési folyamat, a modern kifejezési formák felé való fordulás. A modern képzőművészek keztek eltávolodni azoktól, akik többé-kevésbé megmaradtak a természetelvű szemlélet alapján és az 1927. június 19-én megalakult debreceni Ady-Társaság képzőművészeti osztályába tömörültek. A képzőművészeti osztály első megalakítói Gáborjáni Szabó Kálmán és Senyéi Oláh István voltak, akik Berki Irmát, Holló Lászlót, Káplár Miklóst, Toroczkai Oszvaldot csatolták magukhoz. Toroczkai azonban hamarosan kilépett a társaságból, mert érezte, hogy a csoport 169