A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Béres András: Adatok a debreceni gubásmesterséghez

kötni, hogy jól megválljon, úgyszintén az alsó fognál is egy részt kétfelé kötöttek, amint a fog elválasztotta és ezen ún. hurokkal kezdődött a leszedés. A hurkon átvéve a tömeg szálat, így mint láncszemek jöttek le a vetőről, hogy össze ne bomoljon, de minden bontás nélkül foly egyik szem a másikból. Van ugyancsak e célra úgynevezett forgó vetőkaró, amit a műhelyben is fel lehet állítani. Ez egy függőleges tengelyen áll. Négy léc, ami két átlóra van erősítve, rendes köze a léceknek egy sing, hogy a számítás könnyebb legyen, erre a keresztes fog és a végző a két léc összekötésével megfelelően lettek szerelve. Ezen állóhelyben végezhette munkáját a munkás, nem sétálta ki magát, előnye az volt, hogy a műhelybe bent vette, egyéb semmi, mert minden alkalommal szerelgetni kellett, míg amaz mindig kész volt. A szövő és felszerelése A szövőnek fő a két oldala, mit alul, felül — elől és hátul a lábbal, melyek a két oldal-szerkezetbe vannak — kötő keresztfák tartanak össze erősen becsapolva, hogy szilárdan álljon. Az elülső lábakon van a két fakar, melyen a felső dorong pihen. A dorong szerelése, ha nézzük, bal felől való végén 6—8 cm vastag 35—40 cm átméretű fakarikávál bír, amelyben úgy vannak fogak bevésve, hogy a felette levő úgynevezett gólya, benne megakadjon, s befordulni ne engedje.' Ez a dorongkarika SL szövő szélességén kívül áll,úgy a másik vége is túl ér a tartó karon,ezen végén átfúrt lyukkal, melybe pálcát dugva tekerődik fel a mellyék a dorongra. Van még a szövő szélességében mindenik oldalon felerősített szíj, a keresztes pálca számára erős spárgával ellátva. Belül jön a nyüst a mellyék szálak váltására a szövésnél. Kiállítását feleslegesnek tartom elmagyarázni, csak a felszerelések szereit találom szükségesnek az utókor számára. A szövő oldalán készített tartón fenn van a nyüst-gerenda, bárha csak karvastagságú, még is így lett elnevezve. Ezen csüng alá a két csigaszerü fakarika, — a sikantyú. A két nyüstöt összekötő spárga ezen sikantyún all. Ez a nyüst felső szerelése. Az alsó részén a nyüstnek 65—70 cm hosszúságú pálcák vannak kötve, melyeknek közepe a lábitóval van ismét összeköttetésben. A lábitó egyik vége a szövő alsó keresztfájához erősített labitótartóban levő tengelyen mozog, másik vége szélesen hagyva az ember talpához, középtájon van összekötve a nyüsttel. így a nyomás folytán nyílik a nyüst egyenletesen, külső v. belső, amint a bal v. jobb láb nyomja. Van még belül a nyüstön a borda, a szövő szélességében. Járomszerű fakészítmény, két oldalán, jobban a végén, a szövő oldal mellett felnyúló két szárny — ezt a nevet viseli — ami szinte a felette levő bordagerendákba nyúlik fel, ami a szövő két oldalán fekszik át, úgy készítve, hogy könnyen mozgatható legyen. Mint neve mutatja, ezzel ütik, verik a gubát. Az oldalakat középen alul összekötő széles, oldalrészbe becsapolva levő, előfatartó áll a borda előtt az előfával szerelve, sima gömbölyű a legtöbb esetben. E felett foly a munka, vagyis a szövés... Az előfatartó tövének veti a munkás a motóla végét, s úgy támasztja ki a bordát, míg rakja a sort. E széles oldalrészen középen megy át az alsó dorong, szinte szíjra erősített pálcával belül, külső végen nagy dorong karikával, melynek fogait a megfelelő irányba szerelt, úgynevezett — varjú akasztja meg, mellyel a gubaszorítást kell végezni. E célra a dorongkarikába markolat fogók vannak bevésve. Az élőfa és a hátsó láb között, ami a falnak fekszik, van az ülésdeszka a munkás részére és a kéz alá való anyag fürt, vagy szőr számára is. Most úgy tekintődik a szövő, mintha most állíttatott volna fel, így az üzembehelyezés sok babra munkával jár, de el kell végezni. Első a mellyék feltevés. A vetett mellyék végét, amint a vetőkaróról le van véve, átveszik az első és hátsó keresztfán, húzva a felső dorong fölé úgy, hogy ott szétosztható legyen. A dorongpálca átdugva a mellyéken a keresztvetésnél átvétetik a spárga, ami a pálcához tartozik, most a kikötött kereszt kioldva válik szét minden járás sorba egymás után, amit a fogasba kell rakni páros szálával. A fogas oly hosszú, mint a szövő szélessége. Alsó részébe befúrt fafogakkal, amire felül való rész úgy megy rá, hogy a fogakat befedi, az alsó résszel egy zárt egészet képez, s ezzel kormányozódik el a mellyik a dorongra. Egy ember azt tartja, egy fogja a mellyiket lehetőlegesen egyenlően húzva, egy pedig tekeri, hajtja felfelé. Megérthető, hogy a fogas tartónak kell a legfigyelmesebbnek lenni, hogy a szél — mindenik oldalon szabályosan menjen fel, ami nagyobb.tömeg (egy vég) mellyéknél elég feladat. Aki fogja, csak az egyenlő tartásra figyel, a láncszemek könnyen bomlanak, de nem szabad a marokba csúsztatni, csak tovább-tovább való fogással ereszteni. Ez a mellyék feltevés. Ha már fel van tekerve a mellyék, a fogast a dorong magasságába kikötik a szövőlábhoz, kioldva a mellyéket, három járásonként szétosztva kivágják, megkezdődik a nyüstbe, bordába beszedése a szálaknak. A fogasban két szál 150