A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban
Elsőrenden fontos Suchevics V. pedálos lábbalhajtós eszterga adata ukrán-rutén területről. 50 Lengyelországból két helyről is van adatunk a lábítós eszterga használatára. 51 Szlovákiában, Trencsén megyében a legutóbbi időig használják a lábbalhajtós esztergát fatányér, fatál készítésénél. 52 Hanusin I. leírja, hogy az esztergát az erdőben is fel szokták állítani. Az esztergályos az erdőbe csak a hengert (tengely), szíjat és a szükséges vasalkatrészeket viszi ki. Minden egyebet, az állványzatot az erdőben fából készítik el. 53 Ez az leírás jól összevág Feldhaus F. M. imént idézett közlésével, amely az eszterga hasonló erdei felállítását mutatja. 54 A lábbalhajtott eszterga formájához és használatához fölöttébb hasznos Tkalcic V. csutoraesztergáról való részletes leírása szerb területről. 55 Az elterjedési területhez jó adalék Scheuermeier P. Veneziából származó fényképes eszterga közlése. 1932-ben még általánosan használták különöböző használati tárgyak, faedények, tálak esztergályozására. 56 A lábbalhajtós eszterga alkalmazását magyar népterületen Erdélyből (Máramaros m.), 57 Veszprém 58 és Hajdú megyéből ismerjük. Ez utóbbit azonban fémmegmunkálásnál használták. A csengőöntő mester a kiöntött csengő felületét munkálja meg az esztergával. 59 Meg kell még itt említetni, hogy Frecskay J. a Találmányok könyvében olyan lábbalhajtós esztergát közöl, amelynél a munkadarabra csavart zsinór egyik vége a mennyezethez erősített rugós íjhoz van erősítve. 60 A különböző irányból összefutó szálakat összekötve kibontakozik előttünk az eszterga elterjedésének képe. A puszta adatok alapján is annyi kétségtelen, hogy az eszterga szinte mindenütt használatban volt, ahol egyáltalán famunka létezett. Ha nincsen is minden országból — lejegyzések híján — az eszterga alkalmazását leíró adat, de a nagy pólusok, India és Finnország, Japán és Magyarország, Egyiptom és Lengyelország azt bizonyítják, hogy az eszterga a famegmunkáló eszközök sorában a világ népeinél hasonlóan fontos szerepet töltött be, mint a földmüvelésnél az eke, a halászatnál a háló. Minden ősi foglalkozás eszközeinek vizsgálatánál felvetődik az a kérdés, hogy milyen okok játszottak abban közre, hogy egy munkaeszköz évszázadokon, néha évezredeken keresztül alig változik, sokszor egyáltalán semmi fejlődést nem mutat. Jelen esetünkben megtaláljuk az eszterga fejlettebb formáját a lábbalhajtós esztergában. Ugyanakkor azonban a kézihajtású eszterga is használatban van. Ebben a kapcsolatban a kitűzött szempontjainknak megfelelően voltaképpen azt kell megvizsgálnunk, hogy idők * során miért nem szorult teljesen háttérbe a primitív kézihajtású eszterga a lényegesen jobb technikai megoldású lábbalhajtós eszterga mellett? Az a tény, hogy a lábbalhajtós eszterga már fejlettebb munkaeszköz, nem zárja ki a kézzelhajtott eszterga meglétét és használatát. Sokszor egy" más mellett hosszú ideig működnek és használatban vannak funkcióban egyező, de egymástól — forma stb. tekintetében — lényegesen különböző munkaeszközök. Az okokat különböző tényezőkben kell keresnünk. Az esztergát tekintve: 1. azért marad meg az egyszerűbb, mert az egyén csak kis mértékben dolgozik az esztergával, csak alkalmilag használja s a néhányszori használat nem teszi szükségessé számára, hogy egy bonyolultabb — nagyobb helyet is elfogaló — szerkezetet állítson fel. 2. A másik tényező, hogy mit készítenek az esztergán? Orsóesztergáláshoz tökéletesen megfelel a kézihajtású eszterga, kisebb, vékonyabb nyeleket, furulyát is jól és köny136
