A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban

férfi ülőhelyzetben tartja a vésőt. 31 Az eszterga ebben az esetben még telje­sen a fúrófélék meghajtási formáját követi. Nem lehet kétséges, hogy a függőleges helyzetet szinte hosszabb átmeneti idő nélkül felváltotta az esztergályozó számára kényelmesebb és jobb munkalehetőséget nyújtó horizontális elhelyezés. Az eszterga elterjedését és használatát az irodalmi lejegyzések jól mutatják. Európai és távolabbi elterjedésére az elszórt adatokból utalha­tunk. Mindenekelőtt a népi használatú eszergának két nagy csoportját kell megkülönböztetnünk: 1. kézzel, 2. lábbal hajtott eszterga. Formai eltérése­ket mindkettőnél találunk. A kézi hajtású, nyirettyűs eszterga magyaror­szági formáira, elterjedésére már fentebb utaltunk. Néhány történeti adatról is tettünk említést. Az eszterga és esztergá­lyos történeti ábrázolásai közül ki kell emelnünk Mendel Konrad Króni­kájának rajzát 1390-ből. A könyv a fentihez hasonló esztergát mutat be. Templomi olvasók fából való golyóinak készítésénél alkalmazták. 32 _ Népi használatban nyirettyűs esztergáról Lengyelországban ismerünk egy szép fényképes közlést. 33 Formában szinte teljesen megegyezik a háromhutai esztergával. Hasonlóan azonos formát mutat a háromhutai esztergával egy cseh népterületen ismert orsóeszterga. 34 Szlovák területről a nyirettyűs eszterga néhány szép példányát őrzi a turócszentmártoni mú­zeum. 35 Erdélyi I. kutatása nyomán tudjuk, hogy Kelet-Finnországban ismeretes és használatos az íjas eszterga. 36 Itkonen T. I. egy egészen kezdet­leges esztergályozási módot ír le lapp területről, közelebbről Utsjaikiból és Inariból. Fatönkön kivájt derékszögű nyílásba helyezik be a megmunká­landó fát két, tengelyként szolgáló vasorsó közé. Az esztergát két ember működteti. Az egyik két kézzel forgatja az esztergályozandó tárgyat a kö­réje csavart szíj vagy kötél segítségével, a másik pedig fejszét vagy más éles szerszámot nyom a forgó fához. 37 Európán kívül Egyiptomból és Szudánból ismerjük a kézihajtású eszterga használatát egészen az újabb időkig. Haberlandt A. Egyiptomból egészen alacsony esztergapadot közöl. Az esztergályos a földön ül. Nyirettyű­vel forgatja a tárgyat, kezével és egyik lábával szorítja a kést a megmunká­landó tárgyhoz. 38 Ehhez hasonló a szudáni (Omdurman) eszterga is, amely­ről Bernatzik H. A. tudósít egy fénykép kíséretében. Ennél a primitív, egészen alacsony, íjas esztergánál is használja a lábát az esztergályozó a kés leszorításához. 39 Figyelemre méltó, hogy ezzel teljesen azonos esztergát ismerünk Grúziából is. 40 Indiában, 41 Japánban és a Káspi-tenger vidékén 42 olyan esztergát alkalmaznak — elsősorban tálak megmunkálásá­hoz —, amelyet két ember működtet, a lapp esztergához hasonlóan, de an­nál jóval fejlettebb formában. A formai eltérésekre mind a kézi, mind a lábhajtású esztergákra vonatkozóan, hasznos ábrákat találunk Leroi­Gourhan A. könyvében. 43 Nem lenne teljes az esztergáról alkotott képünk, ha — csak röviden is — nem szólnánk az ún. lábítós esztergáról. 44 Nevében is kifejezi, hogy láb segítségével hozzák forgásba a megmunkálandó tárgyat. A forgatás elve tulajdonképpen ugyanaz, mint a kézihajtású esztergánál. A szíjat vagy kötelet egyszeresen rácsavarják a forgatandó fára. A szíj egyik végét a tárgy fölött valamilyen rugalmas, rendszerint egy meghajlított fához kötik —, másik végét pedig, amely az eszterga alatt csüng, a lábra vagy pedálra erősítik. A lábbalhajtott esztergákkal általában nagyobb fadarabot munkál­134 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom