A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szabadfalvi József: A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez

legények vándorlása kapcsán is megismerkedtek távolabbi vidékek mesterségével, terminológiájával. A legény vándorlás szokása túlélte a céh életét. Századunk 30-as éveiig jártak a segédek városról-városra munkát keresni. Kálmánchelyi Ferenc debreceni mester a századfordulón volt „tanulmányút"-on. Dolgozott Homonnán, Miskolcon, Ungváron, Nagyváradon, Kunhegyesen.

37 Kánya Gyula nyíregyházi mézeskalácsos Kassán tanulta a mesterséget századunk első évtizedében. Vándorlásai során bejárta Szlovákiát, Csehországot, Morvaországot és Kárpátalját. Vándorlása folyamán jutott el Nyíregyházára is, ahol megtelepedett és később mesterré lett.

38 A magyar mézeskalácsosság kialakulásával kapcsolatban félvethetjük azt is, hogy a rómaiaknál már ismeretes mézeskalácsosság Dácia és Pannóflia területén fennmaradt s a magyarság a honfoglalás után szláv / népek közvetítésével megismerkedhetett vele. Köztudomású, hogy a rómaiak már készítettek mézeskalácsot. A Pannóniát és Dáciát meghódító római katonák és telepesek magukkal hozták a crustulum (mézeslepény) és mulsum (mézsör) készítésének ismeretét. Korongon készült kerek alakú, szürke és vörös cserépformák, amellyel a mézeskalácsot megformázták, ásatások folyamán nagy számmal kerültek felszínre. Itáliában szokásban volt, hogy ünnepek alkalmával mézeskaláccsal és mézborral vendégelték meg ismerőseiket. Ostiában négyszáz olyan agyagmintát találtak, amelyből színházi, cirkuszi, amphiteatrális jeleneteket ábrázoló mézeslepényeket készítettek. Ez arra utal, hogy szétosztásuk nyilvános játékokon is történhetett.

39 Alföldi András szerint gazdagabb tartományokban nemcsak ünnepeken, hanem más alkalmakra — temetés, templomszentelés, névnap stb. — is készítettek mézeskalácsot.

40 A mézeskalácsosság pannóniai-magyar kontinuitása véleményünk szerint nehezen tételezhető fel. A római birodalom bukása és a magyar honfoglalás között eltelt négy évszázad s a népvándorlás népeket és kultúrákat elsöprő viharai miatt a római mézeskalácsosság fennmaradása szinte lehetetlen. Összegezésképpen a következőket állapíthatjuk meg: A mézeskalácsosok Magyarországon már a XVII. sz. elején behatoló német vagy osztrák közvetítéssel érkező nyugati hatás előtt is dolgoztak, s csak a céhesedés indult meg német hatásra. A XVI. sz. folyamán már dolgoztak Magyarországon mézeskalácsosok. A mesterségre a középkorból nincsenek biztos adataink. Szeretném azonban megemlíteni a méhészet története kiváló kutatójának Sőtér Kálmánnak a véleményét. Szerinte a pécsváradi monostor alapítólevelében szereplő pistardusok csak mézeskalácsosok lehettek, mert a pékek külön vannak megemlítve.

41 Amennyiben a középkor folyamán már ismeretes volt Magyarországon a mézeskalács készítése, azt vagy az Erdélybe betelepült szászok, vagy a nyugatról származó szerzetes37 Saját gyűjtésem. 38 Szabadfalvi József, Mézeskalácsos mesterség Nyíregyházán. Szabolcs-Szatmár megyei Néplap XI. 252. sz. Nyíregyháza, 1954. okt. 24. szám 4. 38 Haliczkg Antal Szombathelyi római régiségek. Tudományos Gyűjtemény XI. (1823) 11 — 12 Kuszinzsku Bálint, A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei XI. (1932) 244. 40 Alföldi András, Pannóniai agyagminták és vonatkozásaik a császárkorra. Archaeológiai Értesítfr XXXVII. (1918 — 1919) 7 ; Alföld! András, Tonmodel und Reliefmedaüons aus den Donauländern, Laureae Aquincenses memoriae Valentini Kuzsinszky dicatae, I. Budaörsi. 1938, 312—341. 41 Sőtér Kálmán, i. m. I. 58. 42 Szabadfalvi József, Adatok a karcagi mézeskalácsosság néprajzához. Jászkunság II. (1955> 79