A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Szabadfalvi József: A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez
különösen a Dunántúl vallásos jellegűek. Ezzel szemben Tiszántúl a mesterek kezén vallásos témájú forma jóformán nem is található. A debreceni mesterek nem is használnak vallásos ornamentikájú formákat. A debreceniNagytemplom képe — amely az utóbbi két- három évtizedben került rá egyes formákra — mint díszítőelem nem vallási szimbólum, hanem a város jelképe. A fejlettebb, művésziesebb, ütőfákkal dolgozó mézeskalácsosság nem a XVII., hanem már a XVI. sz. elejétől kezd uralomra jutni Nyugatmagyarországon. A fejlettebb mézeskalácsosság meghonosítói elsősorban a dunántúli és felvidéki városokba beköltöző német vagy osztrák mézeskalácsosok voltak, akik magukkal hozták tudásuk mellett formáikat is. A közvetítésben szerepet játszottak a céhesség korában már a felszabadult legények is, akiknek a céh kötelezően előírta a vándorlást. A XVIII. sz. közepén Mária Terézia rendelettel szabályozta a legényvándorlást. A rendelet értelmében senki sem akadályozhatta meg a mesterlegényeket abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia bármelyik tartományába el ne mehessenek vándorlás közben. 3 . 3 A német vagy talán helyesebben osztrák közvetítéssel Magyarországra érkezett, s az ország nyugati felében érvényre jutott fejlettebb mesterség — mint fentebb utaltam rá — nem zárja ki a korábban már kétségtelenül megtalálható mézeskalácsosságot. A XVI—XVIII. századi nyugati hatás történeti és tárgyi emlékei csak azt bizonyítják, hogy egy fejlettebb munkamódot, készítéstechnikát és művésziesebb formaanyagot vett át a magyarság, s ezzel magasabb, művésziesebb szintre emelte a korábbi mesterséget. A magyar mézeskalácsosság német eredetét az is kétségessé teszi, hogy Keleteurópa népeinél is ismeretes volt a mézeskalácsosság már a németországi kiterebélyesedésének idején. A lengyelországi Torunban a közelmúltban kiállítás nyílt meg, amely végigkíséri a mézeskalács készítésének hat évszázados történetét. A kiállításon egy ismeretlen XIV. századi költő latin nyelvű verse is olvasható, amely dicséri a toruni mézeskalácsot. 34 A Keletmagyarországra is kiterjedő német hatást látszik bizonyítani a mézeskalácsos mesterség terminológiája, amely elég nagy százalékban őriz olyan szavakat, melyeknek eredete feltétlenül német. 35 De a tiszántúli mézeskalácsosok német elemeket is használó terminológiáját Debrecenben pl. nem betelepült német mesterek honosították meg. A debreceni mézeskalácsosok harmadfélszázados céhes múltjából egy esetet sem tudunk, hogy külföldről vagy az ország más részéről idegen nemzetiségű mézleskalácsos telepedett volna be. 36 Az 1713-ban és 1726-ban kiadott céhevelek is magyar mestereket sorolnak fel. A debreceni és tiszántúli németes terminológia egyrészt a vásározás révén alakulhatott ki. A mézeskalácsos mesterek ekhós szekereikkel nyolcvan-száz km-re is eljártak vásárokra, s itt más helységek mestereitől tanulták meg a német eredetű szavakat. A vásározás mellett a mester33 Szádeczkg Lajos, Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon, Budapest, 1913, 160 84 Mai Lengyelország. A budapesti Lengyel Nagykövetség tájékoztatója, I. (1955) 4. sz. 16. 35 A tányér, szív, nagykemence, baba, kavarófa, forma, tábla, összeállítás, kiverés, fúru, mézesmogyoró stb. mellett ismeretes a valger, berehpad, gárb, eiz, nóhzám, mászli stb. is. Ugyanez a terminológia ismerős Nyíregyházán, Tokajban, Szerencsen, Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen. 36 A céhiratok és classificatiok nem említenek betelepült német származású mestereket. Vö. Herpay Gábor, Debrecenbe beköltözött polgárok 1715 — 1867, Debrecen, 1936, 78
