A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szabadfalvi József: A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez

és Falukban, kik az eő Mesterségeket igazán nem tanulták és nem Czéhesek, az ilyenek szabad sokadalomra a Mézes Kalács Sütő mesterségen való müveket bé hozniok és árulniok nem engedtetik, rajtakapatván pedig tőlük el vétessenek Biró Uram hírével, melynek fele Biró Uramé, fele a czéhé legyen."

18 Nem régen hagyhatta el a mézeskalácsos mesterség a háziipari kereteket a Tiszántúlon, ha a környéken még ilyen sokan foglalkoztak a készítésével. Ennek alapján azt kell feltételeznünk, hogy nem a XVII. —XVIII. sz fordulóján kezdik Debrecenben és a környékén a mézestészták készítését, hanem már jóval korábban, a céh megalakulása előtt. A kontárokra, (céhen kívüli mester) a későbbi időkből is vannak adataink. Az 1762-es classificatio arról tudósít, hogy sokkal több a kontár mint a céhes mester. Schwartner M. statisztikája szerint 1807-ben tizennégy céhes mester mellett csak Debrecenben ötvennégy kontár dolgozott.

19 Ennek alapján elmondhatjuk, hogy Debrecenben nem is a céhes mesterek, hanem a céhen kívüliek képviselték a debreceni mézeskalácsosságot, s a céh megalakulása nem nyújt támpontot a mesterség eredetére. Bizonyítja feltevésünket a céhlevél utolsó artikulusa is, amely kimondja, hogy ha nem tartják be a céh tagjai a szabályokat, akkor „az előbbeni rendeletlenségre jussanak".

20 A debreceni XVIII. sz. elejéről fennmaradt céhlevélben felsorolt mesterek kivétel nélkül mind magyarok s mindnyájan földdel is rendelkező debreceni polgárok.

21 Ez is arra utal, hogy nem a céhlevél kiadásakor telepedtek le a városban, hanem már korábban is itt kellett dolgozniuk, csak így lehetséges az, hogy a XVIII. sz. első éveiben földdel rendelkező debreceni polgárok voltak. A XVII. századi céhesedés tehát nem zárja ki azt, hogy korábban is dolgoztak Magyarország területén mézeskalácsosok. Ezt a feltevést más adatokkal is bizonyíthatjuk. Besztercebányán már az 1382. évben több mézeskalácsos dolgozott.

22 1547-ben a nagyszebeni városi gyógyszertár felszerelési tárgyaihoz tartozott a mézeskalács készítéséhez szükséges vas sütőforma is.

23 Mézespogácsa szavunk már 1554-ben, mézesbáb szavunk 1587-ben fordul elő először nyelvemlékeinkben.

24 Brassó város mézeskalácsosai Sándor moldvai hercegnek, 1564-ben küldött ajándékaik közül nem felejtették ki a mézeskalácsot sem.5 Thököly Imre is küldött mézeskalácsot az édességeket szerető török és tatár vezéreknek. Naplójában ezt a következőképpen örökíti meg: „Küldtem Horvát Ferencz Uramot a tatár Chámhoz által a Száván, valamely aquavitákbúl, fejír kenyerekbűi, kalácsokbúi és mézes kalácsokbúi álló gazdálkodással riszt tívín abbúl Galga Sultánnak is és némely tatár Chám mellett lévő elsőbb tiszteknek."

26 Boros Tamás, Bethlen Gábor bizalmi embere 1619-ben Konstantinápolyból urához intézett levelében arra figyelmezteti a fejedelmet, hogy ne felejtsen el küldeni brassói mézeska^csot a török vezéreknek, mert ilyen apró ajándékokkal lehet fenntartani a barátságot. Brassó 18 A debreceni mézeskalácsosok 1726. évi céhlevele. 35. artikulus. 19 Classificatio Opificum 1762. Debreceni Állami levéltár. „A kontár mézesek kegyelmeteket is meghaladják": Schwartner M., Statistik des Königreiches Ungarn, Ofen, 1809, 355 — 357. 20 A debreceni mézeskalácsosok 1713. évi céhlevele. 51. artikulus. 21 Uo. 23, 51. artikulus. 22 Sőtér Kálmán, A méh és világa, Budapest, 1908, I. 5S. 23 Magyary — Kossá Gyula, Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből, Budapest, 1913, III. 170. 24 Szamota István—Zolnai Gyula Magyar oklevél szótár, Budapest, 1902 — 1906, 654. 26 Rodiczky Jenő, A méhről való ismereteink, Bécs, 1876, 72. 28 Thököly Imre naplója 1693 — 1694. évekből. Monumenta Hungáriáé XV., Pest, 1863. 495. 76