A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

is szó — az állattól való származás problémája mindenképpen fennáll s a jelen esetben az emlegetett kutya-ős olyasféle szerepet tölt be, mint a táltost szülő ló vagy bika. A kutya, a disznó totemállat még akkor is, ha ezeknek az állatoknak előző alakja boszorkány vagy valamilyen ördögféle, gonosz szellem volt s a kifejezések eredetileg a boszorkányra, az ördögre vonatkoztak. Természetesen ezeknek a másodlagos totemisztikus képzeteknek is mélyebb gyökerei lehetnek. Akiről azt mondják, hogy az ördög vagy az eb ágyában született, éppen úgy valamiféle különleges tulajdonsággal rendelkezik, mint a lótól vagy bikától született táltos. Pl. az otományi (Hajdú-Bihar m.) Tóth Jánosné, akiről a férje azt mondja, hogy „ördög ágyában született", megdögleszti szomszédja lovát, haragjától beteg lesz a férje lába, nyergeli a szomszédját, dongó alakjában jelenik meg (1724).

50 Ugyancsak Biharban így szidják a ráolvasással, imával gyógyító rontó, a fúrólyukon is bebúvó boszorkánysággal vádolt Tóth Mihálynét: „menj el eb ágyában született boszorkány kurvája (1723).

51 A táltosság (Lucza napja révén a boszorkányság) és a kutyától való származás összefüggésére utal Pálóczi Horváth Ádám fenti népdala is. Nyilvánvalóan igaza van tehát Horpácsi Illésnek, aki mithológiai vonatkozást sejt a kutyával kapcsolatos kifejezésekben (kutyateremtette, kutyahitű, kutyazsírral kenegették, stb.).

52 A disznótól született, disznóteremtette, stb. kifejezés számbavétele kapcsán pedig talán arról sem felejtkezhetünk el, hogy a Thonuz-oba név jelentése am. disznó-apa s ez is sejteti, hogy az itt vázolt kérdéseknek milyen sokrétű szétágazásai vannak. Gunda Béla 50 Komáromy A., Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Budapest, 1910, 331. s köv. 51 Komáromy A., i. m. 319. 52 Horpácsi I., Nevet, mint a fakutya. Magyar Nyelv XLIV. (1948) 33. 71