A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban
ben emberfölötti tündéri erőt birtokoló Fejérió vagy Fejériófia, amellyel a Csokonainál levő „Egyen meg a fejilló" verssor kapcsán és ilyen címen Szilágyi Ferenc foglalkozott (MNy. L., 387—96). Arra mutat rá, hogy a fehér-ló emberfölötti hatalma hozhat az emberre jó és balszerencsét, azonban többnyire bajt okozó gonosz, rontó hatalom, táltos, rossz szellem képviselője. Én oda fűzött jegyzetben „Nyelv és élet" című egyetemi előadásom egyik része alapján jelzem, hogy szerintem a ló tárgykörében nálunk is, egyebütt is támadhatnak totemnevek, s ilyennek az emléke lehet a mesebeli Fehérló-fia. ,,u A mesékben, a mesehősök elnevezésében rejlő totemisztikus elképzelésekre már többen utaltak. Egyetemi előadásaimban szintén részletesebben szóltam arról, hogy a Tehénfiú, Medve Jankó, Fehérlófia, stb. mesei elnevezések totemisztikus jellegű nevek, a lótól, a medvétől, a tehéntől való születésre utalnak, ami az idevonatkozó meséink legtöbbjéből világosan ki is derül. Találkozunk ezenkívül a növényi totem (babszemtől vagy borsószemtől teherbe eső nő) jelenségével is. 35 Előfordul a disznótól való teherbeesés is. Totemisztikus vonás jelentkezik a mesei műrokonság egyes eseteiben is, pl. a táltos-tehén fiává fogadja fiatal gazdáját, akinek ettől az időtől kezdve „barna tehén fia, Laci" lesz a neve. 36 Igen problematikus azonban az, hogy ezek a mesei totemisztikus jelenségek ugyanabba a műveltségi rétegbe tartoznak-e, mint a táltoshittel kapcsolatos totemisztikus elképzelések. Erre csak a népmesemotívumok történeti rétegződésének megismerése után adhatunk megnyugtató feleletet. Mindenesetre egyenlőre tekintetbe kell venni Katona Lajos kétkedését is, aki a medvétől születő mesehőssel kapcsolatban (előfordul a motívum a baszk, a katalán, a francia, a délszláv, stb. mesékben) azt mondja, hogy nem kell mindjárt és mindenütt ilyen esetben totemisztikus elképzelésre gondolnunk. 37 A Fejériófia с mesénkben (A.—T. 301.) a mesehős nemcsak lótól, hanem tehéntől, medvétől és juhtól is származhat, 38 ugyanúgy, mint a mese különböző — már Katona L.-tól is ismertetett — eurázsiai változataiban. 39 A kérdés európai hátteréhez tartoznak a görög mithologia 34 Pais D., A táltos 4.. 293. 35 Gunda В., Magyar folklore. 1950/19*51. évi előadások anyaga. II. félév, Debrecen —Budapest 1951, 16. (Litografált kiadás.) Ugyanitt felhívtam a figyelmet a mesei névadás vizsgálatának fontosságára. A totemizmus gondolatának a népmesékben való lappangását említem : Gunda В., A magyar népi műveltség... 7. A magyar mesevilág és népszokások, a Turul-monda, a nemzetségnevek totemisztikus vonásait említi Molnár E. is. Szerinte a szarvas és farkas nevének körülírásos jellege ,,szintén a matriarchátus korának totemisztikus hiteire utal". Vö. Molnár E., A magyar nép őstörténete, Budapest, 1954 2 , 67. A problémát őstörténeti szempontból tárgyalja László Gy. is A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása (Kolozsvár, 1946) с tanulmányában. Alapvetőek Györffy Gy. szempontjai a honfoglalás előtti totemizmusról (Krónikáink és a magyar őstörténet, Budapest, 1948, 35. s köv.). Az őstörténetünk totemisztikus vonatkozásairól vallott nézeteket megerősítik és kiszélesítik Bóheim G. újabb kutatásai (Hungarian and Vogul Mythology. Monographs of the American Ethnological Society XXIII. 1954, 4. s köv., 48 s köv.). Róheim G. a magyar eredetmondákban totemisztikus ugor eredéimithoszok maradványát látja. A növényi totemmel kapcsolatban Kerényi Károlynak némi kétségei vannak (Árpád és a növényi termést jelentő magyar személynevek. Magyar Nyelv XXVII. 1931, 94 — 106). Nyilvánvaló azonban az, hogy a nő babszemtől, borsószemtől esik teherbe, ami feltétlenül totemisztikus jelenség. Megerősíti ezt más vonatkozásban Andrews A. C. is (The Bean and Indo-European Totemism. American Anthropologist, Vol. 51, 1949, 274. s köv.). — A totemizmushoz 1. még G 'örffy Gy újabban megjelent munkáját: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 92. évf. 1958. 12 — 87, 565-615. 36 P. Szentmártony K., Székely népmesék, Kolozsvár, é. п., 37 Katona L., Megjegyzések a török—palócz párhuzamhoz. Ethn. I. (1890) 228—229. A meseanyaggal kapcsolatban óvatosságra int Király Gy. és Róheim Géza is. Király Gy., A magyar ősköltészet, Budapest, 1921, 57 — 59; Róheim G., Magyar néphit... 9. 38 Berze Nagy J., Magyar népmesetípusok, I., Pécs, 1957. 208. s köv. A mese problémáihoz 1. Ortutay Gy., Fedics Mihály mesél. UMNGy. I. Budapest, 1940, 393 — 395. 39 Bolté J.—Polívka G., Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, II. Leipzig, 1915, 300. s köv. 69
