A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Kádár Zoltán: Három római császárkori arcképszobor a Déri-gyűjteményben

az említett belső, pszichikai rokonság, az arckifejezésben rejlő halk búskomorság, ,,a fáradt nagy szemek, a keskeny szájak éle" — hogy egy magyar költő kifejezésével éljünk — arra utalnak, hogy a nagy sztoikus filozófus egyik — talán szintén bölcselő (?) kortársának mellképével állunk szemben. Nehéz probléma a szobor keletkezési helyének megállapítása. Sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy pontosan megállapíthassuk, honnan ered a szobor gyengeminőségű márványanyaga. A szobor stiláris és tartalmi megoldása azonban felveti annak a lehetőségét, hogy vajon Itáliában készült alkotásról van szó, vagy pedig inkább a birodalom valamelyik keleti provinciájában faragták ezt a szobrot? Nézetünk szerint az utóbbi feltevés a valószínűbb. ^ A Déri-gyüjteményben szereplő római női portrészobrok közül — (időrendben haladva) — először a katalógusban VIII. 9. sz. alatt említett portréval kell foglalkoznunk.

11 (IX.-X. tábla) Ez az arckép itáliai márványból készült, erősen átfaragott és kiegészített. Mai állapotában 56 cm. magas, ebből azonban a fejre csak 24,6 cm. esik, a többi modern buszt. Maga a fej is át van faragva, csak a parókaszerű haj maradt meg teljesen eredeti állapotában, és sárgás-barnás színével elüt a lecsiszolt arc fehér tónusától s az újonnan kiegészített orr szürkésfehér színétől. Az arc legnagyobb szélessége — a hajjal együtt— 24,5, a frizura nélkül pedig 13,5 cm., a fej legnagyobb hossza (kiegészített orr nélkül) 21,4 cm. Jellegzetes a hajviselet, a fejtetőtől jobbra-balra mintegy kilencszeres hullámban törik meg a nagy, mélyebb és laposabb bevésésekkel gazdagon tagolt parókát alkotva, amely hátul lapos, sugárszerűen elosztott hajcsomókból álló kontyban végződik. A parókától az orr magasságában mindkét oldalt egy-egy finom hajtincs fut előre az arcra. A konty és a haj jobboldala modern kiegészítés. A pupilla befúrt, a belső szemzugban kis fúrónyom. A felső ajak finoman ívelt, az alsó kissé duzzadt, az áll rongált. A frizura jellegzetesen mutatja a koraseverusi idők hajviseletét, amelyet Klaus Wessel az u. n. „sisakfrizura" severuskori alapformájának tart: jellegzetessége, hogy a gazdag hullámokban megtörő fürtök nagy kontyszerű hajcsomókban végződnek, amely a fej egész hátsó részét befödi.

12 Ez a viselet a későantoninuskori női hajviselet folytatása, gazdagabb, dekoratívabb formában. Annyira jellemző ez a,,sisakfrizurának" itt látható változata Septimius Severus nejének Julia Domnának (+217) hajviseletére, hogy semmi kétség nem lehet: valóban az emesai papcsaládból származó „filozófus-császárnő"

13 portréjával állunk szemben. (Ez a katalógus meghatározása is). A szóbanforgó portrészobor ikonográfiái és stiláris értékelése szempontjából nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy ennek a császárnőnek számos egymástól többé-kevésbé különböző haj viseletű portréját örökítették meg számunkra az éremképek. Különösen két alaptípus szerepel, az egyik, amely a szóbanforgó portrészoborhoz hasonló: ezen Julia Domna a fej hátsó részét teljesen elfedő magas lapos kontyot hord,

14 míg a másik változatban csak a tarkó alsó részét fedi a kis fonott 11 Déri Fr. (szerk.) i. m. 81. Déri kéziratos feljegyzése szerint 1913-ban a bécsi Dorotheum árverésén vette Taggiasco érsek gyűjteményéből. 12 Wessel, K., Römische Frauenfrisuren von den severischen bis zur konstantinischen Zeit, Archaeologische Anzeiger, 1946/47, 62. 13 Életrajzára vonatkozó adatok : Herzog, G. in Pauly-Wissowa, Realencyklopedie d. klass. Altertumswissenschaften X. 926 — 935. 14 Jó képét ennek az éremtípusnak 1. : Lanckoronski, L., M., i. m. XXXI. t. 55