A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
A Déri Múzeum 1957-ben
urnáinak abba az általános törekvésébe, hogy a közönségnek a múzeumok iránt az utóbbi években országszerte csökkenő érdeklődését új, korszerű, érdekes kiállítások rendezésével, a régi kiállítások újjárendezésével kíséreljék meg visszaszerezni. A tervek megvalósítását ebben az évben elsősorban a súlyosan megrongált budapesti múzeumok helyreállításának sürgőssége akadályozta, de a következő évekre ezen a téren szinte kész program áll a Déri Múzeum előtt. Egy másik kiemelkedő eseménye az évnek a Déri Múzeum Évkönyvének megjelenése volt. Tíz évi szünet után új köntösben és új szempontok szerinti összeállításban folytatódott a nagymultú sorozat. Az új Évkönyv kiadását a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának erkölcsi és anyagi támogatása tette lehetővé. Ez is része volt annak az átfogó törekvésnek, hogy az országos múzeumok mellett a legnagyobb vidéki múzeumokat is egyre inkább a tudományos kutatásnak is helyi központjaivá fejlesszék s ezen a téren is megszüntessék az egészségtelen centralizáltságot. Az Évkönyvek feladata tehát annak a dokumentálása lett, hogy a múzeumok a területükkel kapcsolatos tudományos kutatómunkát működésük elszakíthatatlan részének tekintik. Ugyanakkor új lehetőségeket nyújtanak a vidéki múzeumok Évkönyvei e kutatások eredményeinek közzétételére és egészséges versengést indítanak meg a kutatómunka és a szerkesztés színvonalának emelése érdekében. Különösen nagyjelentőségű volt az Évkönyv újra megindulása Debrecenben, mert a városnak jelenleg hosszabb ideje nincs tudományos folyóirata s így nemcsak a szorosabb értelemben vett város-, illetve megyetörténeti, hanem mindenfajta debreceni kutatásnak jelenleg az egyetlen helyi fóruma az egyetemi Évkönyv mellett a Déri Múzeum Évkönyve. Így természetes, hogy a szerkesztés vezető szempontja az volt, hogy szakítva a régebbi gyakorlattal, a múzeumon kívüli kutatóknak is helyet adjon a kötet lapjain, elsősorban debrecenieknek, de másoknak is, ha munkájuk a múzeum kutatási körével kapcsolatban áll. A munkatársak körének ez a kibővítése az eddiginél sokkal nagyobb változatosságot, az Évkönyv tárgykörének lényeges kiszélesedését tette lehetővé, másfelől a tartalom színvonalát is emelte. Az első kötet szerkesztése közben adódó tanulságok értékesítése az Évkönyv színvonalának további emelése és még határozottabb körvonalainak kialakítása érdekében, s az Évkönyv felhasználása nemzetközi tudományos kapcsolataink kiszélesítésére a következő éveknek az új kezdeményezésből szervesen fakadó feladata lesz. A múzeumi munka egyes területei közül először azzal kell foglalkoznunk, amely valamennyi többinek az alapja, a gyűjtéssel. Régészeti anyag gyűjtésére, terepbejárásra, leletmentésre és ásatásokra összesen 112 munkanapot fordítottak a múzeum régészeti. 16 alkalommal, illetve lelőhelyen folyt régészeti ásatás vagy leletmentés. Az ásatások közül kiemelkedik a derecske-téglagyári rézkori telepé (Makkay) és az ártándi későavarkori síroké (Kralovánszky). Említésre érdemes leletmentés folyt Egyeken (későbronzkori és honfoglaláskori, anyag, Makkay), Pocsaj-Leányváron 4 (későbronzkori telep, Makkay), Debrecen —Beilegelőn (avar sírok, Makkay), Nádudvaron (honfoglaláskori anyag, Makkay) Terepbejárást végzett Makkay Hencidán (heolithikus telep), FolyásSzilmegen (a későbronzkori depotlelet körülményeinek .tisztázására), a Hortobágyon (12 lelőhelyen, őskor, honfoglaláskor), továbbá Kralovánsz4
