A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

amikor a római köztársaság halálos válságba jutott, a művészetben is megindult a harc egy új római forma kialakításáért. A kezdeteket épp olyan tétovázó útkeresések jelezték, mint a politikai életben. Görög formák másolása mellett, a leigázottságukban is túl hatalmasaknak látszó görögökkel való versengés, a görögimádat mellett egyúttal a görögök megvetése is jellemzője ennek a korszaknak. Az új formákat éppúgy keresték a görög művészet távoli és közeli hagyományaiban, ahogy megpróbálták alapjaikat az itáliai népi kultúrában is megtalálni. Az irodalomban az alexandrinizmusnak, a műfordítás kezdetének, a görög archaikus lyra felfedezésének, a görög-utánzó játékos költészetnek a korszaka ez, s emellett az itáliai népköltészet megszólaltatásáé a római irodalomban, akár Catullus Diana-himnuszában, nászénekeiben vagy kis költeményeinek hangvételében, akár a most római színpadra hozott népies színjátszó műfajokban. A képzőművészetben ennek egyfelől a görög művészet mechanikus másolásának kezdetei, a görög művészet különböző korszakaiból vett elemek vegyítése, az archaikus ábrázolásmód divatja és a görög klasszikus szobrok másolatainak itáliai elterjedése felel meg, másfelől kísérletek arra, hogy az új formát az itáliai népi művészet elemeiből alakítsák ki. A legvilágosabban a portréművészetben nyilvánul ez meg.

93 Az augustusi principátus hivatalos művészeti iránya a két szélsőség kibékítése és dominálóan klasszicizáló jellegű összeolvasztása volt; a hivatalos művészetbe, ekkor inkább, rejtett, földalatti ereken át szivárgott be az az itáliai néphagyomány, jellemzően arra a kettősségre, amely Augustusnak az itáliai parasztság megújulását hirdető propagandája és tényleges politikai irányvonala között volt. Az itáliai népművészet azonban nem vesztette el talaját az augustusi birodalomban sem. Az etruszko-itáliai kisplasztika típusai, mint a fentiekből is kilünt, megszakítás nélkül éltek a császárkor kezdetéig,

94 s megjelennek Herculaneum és Pompeii leletei között is.

96 Arra is van példa, hogy jelentésüket, esetleg egy-egy attribútum megváltoztatásával, a római vallás valamely alakjára konkretizálják, ahogy a sugárkoszorús áldozók, balkezükben bőségszaruval cserélve fel a tömjéntartót, a római Larok ábrázolásai lettek,

96 ruhájukat megváltoztatva pedig római papnők szobraivá alakultak át.

97 De szétszóródtak a római légiókkal és kereskedőkkel az egész római birodalomban, s elsősorban Itáliától északra és nyugatra termékeny talajra találtak. A gallo-római kisplasztikában új virágzásukat élik az etruszkoitáliai bronzművesség típusai

98 anélkül, hogy itáliai népszerűségük csökkenne. A típusok továbbélésénél is fontosabb azonban, hogy az itáliai népművészetnek a provinciákéval sokban azonos kifejezésformái a klasz93 Hasonlóan B. Schweitzer : Die Bildniskunst d. röm Republik, Leipzig, 1948, 52 s köv. 84 így Giglioli kés« keltezései (Arch. Class, i. h. passim ; St. Etr. 22, 1952-53, 55, 58, 66) éppúgy helytállóak, mint Maetzke, és már régebben Bieber, Bichter és Hill (i. h.) utalásai arra, hogy a típusok élete a római korig tart. A. Maiuri (Not. Scavi, 1926, 249) római-kori datálását a saepinumi leletre vonatkozólag azonban indokolatlanul későinek kell tartani; ugyanígy megalapozatlan R. Enking kísérlete arra, hogy a hellenisztikus kor etruszk művészetének jó részét a római császárkor első négy százada között ossza el (Arch. Anz. 1948 — 49, 183 s köv. ; vö. ezzel szemben R. Bianchi Bandinelli, St. Etr. 21, 1950-51, 485 s köv. ; S. Haynes, Mitt. d. Inst. 6, 1953, 37, Anm. 69 ; B. Herbig, St. Etr. 24, 1955-56, 189, Anm. 18). 95 Pl. Herculaneum : Beinach, Bép. stat. II. 8, 5 ; Pompeii: Bieber i. m. 71. A kontinuitásról Lamb i. m. 173, 208-9. 96 A női típus ; 1. pl. Not. Scavi, 1899, 206 fig. 1. jobb- és balszélen. 97 Lamb i. m. pl. 86c. 98 Gazdag anyag Beinachnál, Bép. stat. I—V. passim és Deonna i. m. (1. fent 50. j.) 8—44. Etruszkitáliai elemekről a gallo —római művészetben összefoglalóan M. Benard : Bisonanze etrusche nell'arte celto-ligure e gallo-romana, a ,.Tyrrhenica" с kötetben, Milano, 1957, 35 — 51. 48