A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

hető el, amikor a fenti kandeláber-csoport példányai már eltűnnek az etruszk sírokból. Nem szabad azonban ebből arra sem következtetni, hogy Sósost, illetve a római mozaikok mestereit etruszk művek inspirálták

21 — legalább is eddig semmi nyoma az etruszk hellenisztikus művészet jelentősebb hatásának Pergamonra vagy más görög művészeti központra. Az etruszk kandeláberek ihotívumának közvetlen forrásaként sokkal valószínűbb a délitáliai vázafestészetre gondolni,

22 amelyben már a IV. században megjelenik a motívum, talán Sósosnak is mintául szolgáló korábbi görög festészeti előképek nyomán, s így etruszk elterjedése újabb bizonyítéka annak, hogy az etruszk művészet IV. századi megújulásának a délitáliai görög művészet volt a legjelentősebb közvetlen külső ösztönzője. Л kiválasztás természetesen az etruszkok ízlésére vall, s a hellenisztikus művészetben később olyan népszerűvé vált genre-motívumok kedvelése és a tárgy funkcióját nem érintő járulékos díszítés játékos túlhalmozása valóban szinte kezdettől jellemzője az etruszk művészetnek. A IV. századi görög művészet már megváltozott történeti helyzetben virágzott fel. Addig az egész középitáliai kultúra centruma Etruria volt. Most fokozatosan a hódító rómaiak kezébe került a politikai hatalom és ezzel együtt lassanként elkerülhetetlenül a szellemi vezetés is. A viszony azonban egyelőre távolról sem egyoldalú. Ha egyfelől a görög művészet most már egyre inkább Róma közvetítésével terjed el Itáliában, másfelől a rómaiak nemcsak a görög, hanem az itáliai kultúra hagyományait is folytatják. így az etruszk-itáliai művészet nem egy esetben törés nélkül vezet a római felé, római formák szervesen nőnek ki az itáliai-etruszk hagyományból. Ez figyelhető meg a kandeláberek esetében is, és ez a harmadik, a jövő századokba mutató történeti kapcsolatuk. Pompeiiben a császárkor kezdetének századából jó néhány példánya került elő azoknak a római kandelábereknek, amelyek félreérthetetlenül a fent tárgyalt etruszk csoportnak és rokonainak szerves folytatásai, de ismeretesek ilyenek más koracsászárkori leletekből és ábrázolásokról is.

24 Hogy itt nem véletlen, elszigetelt jelenségről van szó, azt többek közt az etruszk-itáliai művészetnek egy funkciója és elterjedése alapján jóval jelentősebb emlékcsoportja is bizonyítja, amely szintén képviselve van a Déri-gyűjteményben. II. A múzeum antik kisbronzai közül négy érdemel ebben az összefüggésben figyelmet. Az első álló ifjúalak;

25 (IV. tábla, 1 és 2. kép, balra; VI. tábla, 1. kép, balra) testsúlya a jobblábon van, a támasztó balláb térdben kissé meghajlik és oldalt hátralép. A jobbkéz a csípőn van, a bal oldalt előre nyúlik s az alsó karon ruhadarabot tart, amelynek alul egyenesen elvágott széléből középen még egy nyúlvány áll ki; a felfelé fordított tenyér üres és félkörös kiképzése miatt talán hengeres tárgyat tarthatott. A fej kissé balra 21 Mint Finmi i. h. 22 Apuliai Gnathia-váza : CVA Taranto 1, IV. D tav. 1, 6 és A. Rumpf: Malerei u. Zeichnung d. Griechen u. Römer (Hdb. d. Arch. VI. Lfg.), München, 1953, 1G6, 5. j. 24 Wigand i. m. 39 ; Curtius i. m. 19—20 ; E. Pernice : Gefässe u. Geräte aus Bronze (Hellenistische Kunst in Pompeji, Bd. IV.), Berlin, 1925, 43 — 57. Római márvány kandeláberek: Magi i. m. 179. Vö. a kontinuitáshoz W. Lamb: Greek and Roman Bronzes, London, 1929, 214 — 5. 25 Lelt. sz. : Et. IV. 4 ; magassága : 10,4 cm. Déri (szerk.) i. m. 66, 4. sz. Sötét-,, helyenként kékes zöld patina; a két talpon újonnan fúrt csavarmenet. 3 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 33