A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

I. Nem ritkasága, hanem inkább művészettörténeti kapcsolatainak sokágúsága miatt érdekes a gyűjtemény későetruszk anyagának egy darabja.

3 (III. tábla) Magassága 35,8 cm; teljes egészében sötétzöld patina borítja. Három külön készült részből áll: egy talprészből, a nyélből és a csészéből. A talprész háromágú, a három ág hasított körmű patás állat lába (a pata fölötti szőrcsomó is gondosan jelezve van). A lábak találkozási helyén egy-egy domborműves növénydísz látszik köztük: szétnyíló bimbóból kinyúló, lefelé néző ötlevelű palmettá, amelynek két szélső levele elválik a többitől és ívben a lábak széléhez kanyarodik, áttört részt zárva be. A két szélső levélnek ez a lábakhoz erősítése tartósságot adott az egyébként szabadon, támasz nélkül levő és könnyen letörő palmettának. A talprészt kettősen profilált, magas gyűrű zárja le, amely, felül elkeskenyedve, az alján tölcséresen kiszélesedő nyél tartója lesz. A felfelé egyenletesen vékonyodó nyél alján magas, hosszúkás levelekből álló domborműves mintasor van, majd az egész nyélen végigfutó függőleges bordázat,, bevésett barázdákkal, amelyet alul-fölül vízszintes gyűrűk zárnak be; középen pedig — valószínűleg a nyél két felének összeillesztési helyén — gyűrűktől határolt sima rész szakít meg. Mind az alsó, mind a valamivel rövidebb felső bordázott résznek a közepe táján a felület egy 2 —3 cm hosszú részen megrongált. A felső végén kiszélesedő nyélen félgömbalakú csésze nyugszik, amelynek pereme négyzetes lappá szélesedik; efölé emelkedik a peremgyűrü, míg a befelé ívelt szélű lap négy sarkán egy-egy galambra emlékeztető madár ült, szegeccsel a peremlapon levő lyukba erősítve. A madarak közül az egyik hiányzik, a többi közül kettő gondosan kidolgozott, a szárnytollak bekarcolt jelzésével, a harmadik erősen elnagyolt mintázású. Ma már nem lehet eldönteni, milyen irányba fordultak eredetileg, mert a három madár közül az egyik forgatható, a másik kettő rögzítése modernnek látszik. A csésze oldalának egy darabja kitörött. Az eddigi leírások füstölőnek nevezték a tárgyat. Valójában egyelőre aligha dönthető el, mire szolgált: illatszereket égettek-e benne kultikus, esetleg házi használatban, ahogy már a VI. században látjuk etruszk lakoma-ábrázolásokon, vagy pedig olajat töltöttek a csészébe s a benne úszó kanóccal világításra használták — hogy tehát füstölő (thymiatérion) volt-e, vagy lámpatartó (candelabrum). A két típus egyébként is igen gyakran összeolvad s a debreceni tárgyat csak az egyszerűség kedvéért nevezzük a következőkben kandelábernek. Mihdeneserte a későetruszk sírok falfestményeinek tanúsága szerint a hasonló kandeláberek asztalon, és egy chiusii relief ábrázolása alapján legalább is egyes alkalmakkor oltáron álltak

4 A debreceni kandeláber a későetruszk bronztárgyaknak egy népes csoportjába tartozik.

5 A nagyszámú csoportban azonban nem akad két " Lelt. sz.: Et. V. 1. Letét az O. Szépművészeti Múzeumban. Déri Fr. (szerk.) : A debreceni Déri Múzeum gyűjteménveinek leírása (Debr., 1922) 67 („etruszk, a Kr. e. I. évezred közepéről") ; Sőregi J. : Vezető Debrecen .. . Déri Múzeumában (Debr., 1939) 258, 118. kép, 3. sz. (,,etruszk, Kr. e. V. század") ; Szilág^H J. Gy. —Castiglione L. : Görög-római kiállítás, vezető, Bp. O. Szépművészeti Múzeum, 1955, 41. 4 F. Magi: La raccolta B. Guglielmi II., Vatikán, 1941, 179. 5 összefoglalóan: K. Wigand : Thymiateria, Bonner Jb. 122 (1912) 35 — 7. Néhány példa a sok közül (a következőkben ezekre történik a szövegben hivatkozás külön megjelölés nélkül) : Beschreibung römischer Altertümer gesammelt von С. A. Niessen, Köln, 1911, 198 no. 3808 és Taf. 121 ; G. M. A. Richter : Metropolitan Mus. Greek, Etruscan and Roman Bronzes, New York, 1915, 373 no. 1303 ; Ducat» 30