A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról
csontok. 21 7. sír : 2 edény, 1 csiszolt kőbalta, 6 tűzkő, ill. obszidián nyílhegy. 22 A konyári temetőt is figyelembe véve, a kő- és rézleleteknek igen változatos formakincse tárul elénk. Ezeket érdemes kissé behatóbban vizsgálnunk. A kőkések — általában 10—15 cm hosszúak — a bodrogkeresztúfi kultúra férfisírjainak megszokott, sőt mondhatjuk jellegzetes mellékletei. A jelen esetben is csak annyiban érdemelnek különösebb figyelmet, hogy amíg a kultúra sírjaiban mindig 1 —1 példánnyal vannak képviselve, addig — amint fentebb láttuk — a hajdúszoboszlói 1. sírban kivételképpen 2 db is volt belőlük. Ugyanennek a temetőnek 3. sírjában a nagyobb méretű kőkés mellett két kisebb penge is volt található. Ezt a jelenséget a fényeslitkei temető 4., 5. és 47. sírjában is módunkban volt tapasztalnunk. Miután kisebb pengék egyébként is ritkán fordulnak elő a bodrogkeresztúri kultúra sírjaiban, feltehetőleg nem ugyanazzal a rendeltetéssel helyezték ezeket a sírba, mint a nagyobb méretű késeket. * Ugyanez vonatkozik azokra a 4 —9 cm hosszú pengékre, amelyek eleje félköralakban vakarószerűen kiképezett. Ezek az eszközök is csak néhány esetben fordulnak elő a bodrogkeresztúri kultúra sírjaiban. Annál feltűnőbb, hogy Hajdúszoboszlón két ízben is jelen vannak, méghozzá hosszabb kőkés, ill. kisebb pengék kíséretében. 23 • A hajdúszoboszlói temetőből a gondosan kidolgozott, pattintott nyílhegyek is szokatlanul nagy számban jöttek elő (11 db). Két alakváltozatban találhatók. A többségük, akárcsak a konyári 12 sír példánya, nagyjából háromszög alakú, általában egyenes vagy enyhén homorú alappal és enyhén domború oldalélékkel. A másik változat trapézalakú. Ezeket tulajdonképpen párhuzamos élű pengékből alakították ki, azáltal, hogy a penge testét trapézalakúra törték, majd mindegyik oldalát finom pattini fásokkal kiélezték. A vágóélüket valószínűleg a legszélesebb élük alkotta, míg a vele párhuzamos rövidebb élük lehetett a nyílvesszőbe erősítve. Ilyen trapézalakú nyílhegyeket egyébként a bodrogkeresztúri kultúra hagyatékából egyedül a hajdúszoboszlói 7. sírból ismerünk. A konyári 12. sírban lelt obszidián nyílheggyel kapcsolatban Sőregi felvetette azt a gondolatot, hogy ezek az apró, mégis igen gondosan kidolgozott kőeszközök kőpülyözők, azaz érvágók is lehetnek. 24 Néprajzi példával alátámasztott véleményét mégsem tudjuk magunkévá tenni. A hajdúszoboszlói sírokban kettesével, sőt hatosával való előfordulásuk sokkal inkább amellett szól, hogy ezek mégis csak nyílhegyek voltak. Különben az is figyelemre méltó, hogy azok a sírok, amelyekben nyílhegyek találhatók, eszközökben általában gazdagabban ellátottak szoktak lenni. Nem mulaszthatjuk el annak a megemlítését sem, hogy bár a nyílhegyeket általában obszidiánból készítették, a hajdúszoboszlói temető leletei között nagyobb számban voltak tűzkőből készültek találhatók, mint obszidiánból, noha ez utóbbi nyersanyag ilyen apró, gondos meg21 Uo. 47. 22 Uo. 48. -w 23 Fényeslitkén (1. 8. j.-t), ahonnan 4 sírból ismerünk vakarót, az két esetben késsel együtt fordult elő. 24 Sőregi J. : i. m. 109-110. 21
