A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Menyhárt József: Adatok Debrecen grafikai művészetéhez

állandóan foglalkozik a fametszettel és jobbnál-jobb lapokkal szerepelt a kiállításokon. Menyhárt József is készít néhány sikerült fametszetű lapot, de. — bár 1948-ban elnyeri a Debrecen városa által a Centennáris évre alapított Petőfi-díj képzőművészeti fokozatát eddigi grafikai tevékenységéért — egyre lanyhulóbb kedvvel. Évek soráig nem is vesz vésőt a kezébe. 1954-ben a Népművelési Minisztérium megbízása alapján készít ,,Fazekas népművészek" címmel egy jó folthatású fametszetet. Újabban ismét számos szabad és alkalmazott (illusztráció, könyvjegy, alkalmi grafika) fametszete látott napvilágot. Menyhárt mellett még Varkonyi Károly az, aki jelenleg Debrecenben a fametszettel foglalkozik és számos alkalmazott kisgrafikai, könyvjegyet, illusztrációt készít, de sajnos, önálló grafikai lapot nem. * Meg kell emlékezni a debreceni grafikai tevékenység újbóli fellendítésének egy érdekes kisérletéről. A Debreceni Tervező Iroda volt fiatal főmérnöke Aczél Viktor, a grafikának lelkes híve, maga is művészkedő ember, aki már debreceni gimnazistaként látogatója volt Oláh István faés fémipari szakiskolai műtermének. Ott tevékenyen is megismerkedett a rézkarcolással és igen nagy hatással volt rá a látott élénk alkotói munka. Egyetemi évei alatt sem feledkezett meg a grafikai művészetről. Érthető tehát, hogy amikor a tervező iroda vezetője lett, itt Debrecenben újra éledtek benne a reminiszcenciák. 1954—55-ben intézetével megvásároltatta Oláh István elárvult rézkarcprését (az ellenértékből a művész özvegye síremléket állíttatott), rendbehozatta, felszereltette. Az volt a terve, hogy a tervező irodán belül grafikai kört létesít, melynek aktív munkájához a helyi művészek is csatlakoznának. A terv szép és okos volt, de mire konkrét formát ölthetett volna, Aczél Viktort a fővárosba helyezték (1957), és a felszerelt-rézkarcgép „elfekvő" anyaggá vált. * A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége helyi csoportja — mely évről-évre megrendezi képzőművészeti kiállításait az 1957. év végén megpróbálta kilendíteni a debreceni grafikai életet jelenlegi nyugvópontjáról. A felszabadulás óta először rendezett grafikai és kisplasztikái kiállítást. A kiállításon azonban inkább vízfestményekkel, pasztellekkel, kréta-, tus- és ceruzarajzokkal szerepeltek a művészek, és csak két eredeti grafikai lap volt kiállítva, Menyhárt: Olvasó с legújabb fametszete és Nagy Ferenc: Nagyerdei részlet с régi rézkarca. A fiatal Móré Mihály is csak rajzokkal szerepelt, pedig ő főiskolai, majd budapesti évei alatt számtalan igen kvalitásos lapot karcolt rézbe, de Debrecenben egyelőre adós maradt ezen a téren. Joggal írhatta Tóth Ervin a kiállítással kapcsolatban: „...Talán a képek kis mérete jelzi legjobban, hogy itt a művészet intimebb, bensőségesebb fajtájával állunk szemben. Néhány friss megfigyelés, egy-két színvázlat utal arra, hogy mégis grafikai kiállításon vagyunk. Elsősorban kifogásolható technikailag, hogy hiányzik a sokszorosító grafika... Kívánatos volna, hogy a jövőben a szó igazi értelmében vett grafikai művekkel szerepeljenek..." (Napló 1957. dec. 25.) 168