A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

D. Sallay Katalin: Herendi porcelánok a Déri Múzeumban

tengelice képét is megtaláljuk a tatai edényeken. (L. : Siklóssy L. : A magyar keramika története. Bp. 1917. 54. old.) A hiányos kávézókészlet leltáriszáma : D. F. IV. 22/282. 1—24. Darabjai: Csésze, 8 db. (Ebből 5 db és 3 db egyforma.) Csészealj, lapos, 4 db. Csészealj, mély, 4 db. Tejszínes kannácska, 1 db. Mély tálacska, 1 db. Desszert-tányér, nagyobb, 2 db. Desszert-tányér, kisebb, 4 db. Összesen 24 db. Jelzései is eltérőek : „866" és „876" évszámmal ellátottak. A Déri Frigyes-féle gyűjteményből. A herendi gyár termékeinél annyira hiányolt magyaros motívum jelentkezik egyik kettősfalú, áttört, tulipán formájú virágtartónkon, (XIX. tábla, 1. kép.) szintén az 1870—80 közti időből. Leltári száma : D. F. IV. 18/282. A kihajló, karéj olt perem belső részén 6 kis mezei virágos ágacska van elhelyezve, egymástól egyenlő távolságra. A perem szélén arany csík fut körül. Külső díszítése kétrészes. A felső rácsos áttörést három helyen tarka mezei virágcsokor szakítja meg. A rácsozáson pedig keskeny arany vonalakkal szabályosan rajzolt virágos díszítés van. Az alsó, nagyobb része körbefutó, áttört, gazdag virágminta, réti és kerti virágokból. Cinóbervörös, kék, citrom- és kénsárga, narancs, lila, zöld, többféle árnyalataival színezve. Fenéké szintén áttört, hasonló stílusú és színezésű mintával. Profilált talpa belső részén kék festett címer jelzés. Déri Frigyes gyűjteménye. Sz. á.: 13,5 cm. M.: 12,5 cm. T. á. : 6,1 cm. A gyűjteményünkben ]evő egyetlen herendi szobor a „Magyar dudás" mázatlan, bisquit szobra. (XX. tábla) Leltáriszáma : D. F. IV. 8/280. Kissé töredezett. Vélhetőleg Izsó Miklós után. Herendnek a XX. század elején állandó szobrászai voltak, ezek a századforduló szobrászgenerációjának legkiválóbb művészei. Ebben az időszakban jelentős mennyiségben készültek a legkülönfélébb figurális díszek. Jelzése : beütött „HEREND" és „l"-es szám. M. : 29,2 cm. T. á. : 11,8 cm. A bemutatott és leírt tárgyak mindegyike, de a tulajdonunkban levő minden egyes herendi porcelán méltó képviselője a gyárnak. Rajzait, mintáit, alakjait a biztos ecsetkezelés, a formagazdagság, a finom színezés, a legtökéletesebb harmónia jellemzik. Mégis rónak fel hibát a herendi gyárnak : azt, hogy nagyon kevés benne.a magyar vonás. Ez a bírálat valóban megállja a helyét, de a gyár által követett irányvonalat a körülményekben kell keresnünk. A gyáralapító Fischer Móric célja a külföldi olcsó porcelánnak a magyar piacról való kiszorítása volt. A porcelán sok munkát és fáradságot igénylő előállítása,_ kézifestésű gazdag díszítései viszont az olcsó árat nem tették lehetővé. így ez a fajta magyar porcelán nem vált általános használati tárggyá. A XIX. században csak egy szűk réteg, a nagypénzű emberek tudták ezeket a porcelánokat, vagy éppen teljes herendi készleteket megvenni. A tehetős megrendelők, királyi udvarok, 151