A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

vigyázunk hogy le ne hordja a' szél a' hajport hajaikról, 's az essentziák illatja el ne gőzölögjön; a legelevenebb színeken is új virágokat termesztünk; lelopkodunk olykor egy-két cseppet a' szivárványból, melyből készült víz örök frisseségben tartja a' képeket; ügyesen borítunk arczáikra csalárd pirosságot, hajókat fodorítjuk; mi rakosgatjuk fel a' szépítő flastromot; végre minden legkissebb mozdulásokat kellemessé, és őket minden módon szeretetre méltókká teszszük. E' felett mi általunk viszik annyira álmaikban a' módi képzeletét, hogy felébredvén, nagyobb tökélletességre emelhetik azokat, vagy szinte újakat teremthetnek. „De óh fájdalom!" így folytatá beszédét Ariel," siralmas csapás fenyeget ma egy Leányt, kinél szebbet soha a' Sziliek nem őrköttek. Mi leszsz ezen veszély, és ki leénd szerzője? mind ez ideig vastag homályban rejtik a' Végzetek. „Soha nem tudhatom, hogy a' Dianna törvényeit rontja-é a' Nympha, vagy csupán porczellánt tör? becsületébe esik-é pecsét, vagy a' ruhájába? szívét veszti-é el a Bálban, vagy a' Legyezőjét? avagy végre nem kedves öl-ebét éri-é szomorú változás? „Ti azért Lelkek! híven járjatok el hivatalotokban, melyei titeket megtisztelendlek. Zephirette viseljen gondot a' legyezőjére, te reád Brillant! arany függőit bízom; Momentilla vigyázzon az órájára, Crispina pedig ékes hajfürtjeire; Mirinát a' kedves ebet magam tartom szemmel. Végre felső öltözetje oltalmára ötven válogatott Sziliek rendeltetnek! (Mert noha a' szoknyákat tisztelendő alsó ruha, hétszeresen egymásra hajló ráncok, rojt-gátak, és roppant halhéjj sánczok oltalmazzák, gyakran engednek mindazáltal az ostromnak). „Előre tudtotokra kivánom adni azt is, hogy a' ki híven nem jár el hivatalában, melyet bőltsességem reá bízott, drágán váltja meg a' maga bűnét. Mert vagy palaczk dugónak fordíttatik; vagy gombos-tőre feszíttetik; vagy tisztátalan vízbe vettetik; vagy varró-tő fokába állíttatik strázsának több esztendőkre; vagy gyantába, és pomádéba csapzik a' szárnya, és semmi úton módon nem repülhet tovább; vagy fojtó párázatok fonnyasztják könnyű testét, és elhervad, mint a' leszakasztott virág; vagy kerékre kötöztetvén, szüntelen forog, mint egy második Ixion; vagy forró Csokoládé füstre tétetik, ott sül-fűi, iszonyodván szüntelen a' talpa alatt tajtékzó mélly tenger látásától." így beszélt Áriel. Á Szilfek szót fogadtak, 's azonnal tanyát ütöttek Belinda körül. Egyik a' hajába fészkelt, másik legyezőjére szállott, mások ismét fülönfüggőire toppantak; mindnyájan pedig szivdobogva, és rettegve várták a Végzetek szörnyű telyesedését. Harmadik Ének Ott, hol a' szép téren ömlő (!) Tamesis negédesen néz a' maga tükrében London büszke tornyaira, egy pompás Palota emelkedik, mely Hampton

1 szomszéd városkától veszi nevezetét. Ez ama hely, honnan a' Brittus Miniszterek Europa' polgári sorsát igazgatják, ás a' hol Te Nagy Királyné, három Országok' Asszonya! mind Fő Tanátsod véleményeit, mind theát veszel be. 1 Hamptoncourt. Királyi Palota. 133