A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

látám tehát, hogy tégedet valamely gyász eset fenyeget, melynek siralmas következését még nap-nyugta előtt meg fogod érzeni: de mi leszsz, hogy és honnan kerül, és mit szül azon szerencsétlenség? fel nem fedezték előttem az Egek. Vigyázz tehát magadra Szűz Leány! mert semmi gondom, és vigyázásom nem menthet ki a Végzet kénye alól; szemes légy magad körűi, és kivált az emberektől őrizkedj." így szóltt a' Szilf. Mirina, elunván Aszszonyának hoszszas álmát, ágyára szökött, s ugatásával felserkentette. Hanem csal a hír, egy szerelmes levélke tüntt mindjárt szemeidbe, óh Belinda! Alig kezdé olvasni Belinda a vérző (!) kínok', aggodalom' és lángszerelem' festését; tüstént elfelejté, mit álmodott? Felkél ágyából pongyolán, s egy asztalkához űl, melyen ezer, meg ezer ezüst edénykék állottak csudálatos rendben. Azután fehérbe öltözve hajdon fővel buzgón imádja a' Világot védő Hatalmasságokat; egy Mennyei Kép tűnik elébe a' tükörben; erre függeszti szemeit; ez kegyes pillantásinak egyetlen tárgya. Belinda mellett egy alsóbb rendű Papné hajlong alázatosan az Oltárnál,, melyen a Piperének áldoznak. Ez elkezdi a Szent Ceremomiát. Elő tűnnek azonnal a drága kintsek, az Istenné ékességének, és keheméinek gazdag forrásai. Kis ládákban (!) ragyognak India gyöngyei, s legdrágább kövei; Arabia kedves illatjai arany palaczkokból eresztgetődnek; az elefánt, és teknős-béka egyetértve fésűkké változnak által; a gombos, és rezgő tők harci rendben állnak, itt a púder, ott a szappan, Biblia, és szerelmes levél feküsznek. Már övedzi fegyvereit a' Szépség, és a' tekintet minden pillantatban új kellemet nyer, sok bajok viszont elő termének; édessedik a mosolygás, az Orcza szín észrevehetetlenül újjúl, 's a' szemek elevenebben ragyognak. Tolonganak Belinda körűi a Szilfek; ki fejét ékesgeti, ki hajait szedi rendbe, ki fodrait bidergeti, ki ruháját igazgatja. Szilvia nem győzi bámulni őltöztetésbeli ügyességét, — pedig mindent a Szilfek vittek végbe. Második Ének Soha sem fénylett úgy a habok közzűl kelő Nap, mint Belinda, midőn kilépett palotájából, 's a' Tamesis partjára sétálni indult. A' legszebb Aszszonyok, és legdélibb termetű Ifjak kisérték, mind pompás öltözetekben. De egyedül Belinda von magára minden szemet, és szívet; alabást nyakán szikrázó keresztjét a 'Sidó is megcsókolná, 's a' Pogány is kész volna imádni; láng-elme ragyog szemeiből, melyek nem járnak lassúbban gondolatinál; mindennek egyaránt juttat mosolygása' bájjaiból, de különös kegyére senkit sem méltóztat, viszszaveri a merészen közelítő indulatokat a' hódolók sértése nélkül, szemfényt vesztvén mint a Nappal csillaga, abban is egy véle, hogy mindenfelé egyenlő világot terjeszt; senkinek sem akar tetszeni, még is mindennek tetszik; tekintete nemes minden negéd, tiszteletes minden rátartás nélkül; ügyesen tudja aprós hibáit is fedezgetni, ha ugyan lehet, és szabad mondani, hogy volna olyas, a' mit a' Szépeknek fedezni kellene. Több az, hogy még ezen hibátskák is Neme' rovássára metsződnek, sőt megfelejtkeznek rólok az emberek, mihelyt magát Belindát szemlélhetik. 9* 131