A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

l'Amour ait trahie — Csak azzal vígasztalom egy kevéssé magamat, hogy nem én vagyok az első leány, kit az udvarnál megcsalt a szerelem.), de jellemzőbb rá bizonyos tömörítő törekvés (prête l'oreille à ma voix Sc sois docile — halld meg figyelemmel szavaimat; la vue d'un jeu d'Ombre les divertit Se les amuse — mulatságokra van egy Vhombre játék látása; un Amant désabusé dans le tems de la jouissance, un cruel Tyran aux approches de la mort — egy megcsalatott szerető, egy haldokló tirannus; Notre antiquité est égale à celle du Monde — a mi létünk egy idős a világgal.). Stílusa, különösen kora köz-prózájához képest, példásan magyaros: jellemző, hogy a kettős testrészek nevét és a számnévi jelzős főneveket általában egyesszámban használja. Seholsem szavakat, hanem értelmet fordít, s mondatait nyelvünk törvényeinek s idióma-kincsének megfelelően alakítja ki; kifejezései nem egyszer szemléletesebbek a francia munkáénál, s ezzel önkénytelenül közelebb kerülnek az eredeti szelleméhez, stílusához (nous les rendons froides Sc dédaigneuses, même lorsque l'occasion favorable les invite à la volupté — mert mi hideg komolyságot öntünk beléjek még akkor is, midőn a kedvező alkalom gyönyörűséggel kínálja őket; déchaînent les Vents — szabad prédára eresztik a szeleket; Le jer... renversé les Tours de Troye, couvert d'herbes Carthage — A vas. . . földre zúdítá Ilion tornyait, legelővé változtatá Kártágót; mon Perroquet a gardé un profond silence — a papagály nem nyikkant egyet is; A l'égard des Sylphes qui sont répandus dans l'Air — Ami végre a szilfeket illeti: ezek a levegőben szélledeznek.). Bár akad néhány — valóban nem több — nehézkes mondata (pl.: a mi szépjeink is nagyon értik azon mesterséget, mely szerént viseletjekben és ruházatjokban némünémű nem gondolást mutatván, az által is nevelik kellemeiket), egészében igen eleven, gördülékeny, kifejező stílusú alkotás €z, és ami napjaink fordításainál is érdem: nem érzik rajta fordítás-íz, sőt számos helye — a francia szöveg torzításai, a prózai forma és a saját kora megszabta korlátok ellenére is — egyáltalában nem méltatlan az eredetihez. Álljon ennek igazolásául a következő idézet: Belinda, smiled, and all the world was gay — All but the sylph; with careful thoughts opprest, The impending woe sat heavy on his breast. He summons straight his denizens of air; The lucid squadrons round the sails repair: Soft o'er the shrouds aerial whispers breathe, That seem'd but zephyrs to the trains beneath. Some to the sun their insect-wings unfold, Waft on the breeze, or sink in clouds of gold; Transparent forms, too fine for mortal sight, Their fluid bodies half dissolved in light, Loose to the wind their airy garments flew, Thin glittering textures of the filmy dew, Dipt in the richest tincture of the skies, Where light disports in ever-mingling dyes; While every beam new transient colours flings, Colours that change whene'er they wave their wings.

17 Kacag Belinda, s mindenki vidám, Csak szilfje nem : nyomasztja szörnyű gond, Szive felrémlő vészektől szorong. Szólítja léglakó testvéreit, S a vitorlát fénylő rajok lepik ; Kötélzetén zsibong-zsong légi hang : Csak a zefír az — így vélik alant. 125