A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Béres András: A Déri Múzeum Debrecen környéki díszes pásztorbotjai

virág díszítést mutat, a két nagyobb virág kedves pasztellszíneivel a hajdúsági úrihimzés sajátos motívumaira utal, melyekhez hasonlót a régi debreceni kerámiákon is felfedezhetünk. A következő mező a jellegzetes hortobágyi kép. A gulya, a pásztor és a kutya alakjával, a virágok, a kunyhó környéke galambdúccal a csillagos ég alatt, közben a stilizált címer két lebegő angyallal, a kunyhó tetején gólyával, különböző hangszerek, melyeket a pásztor maga is használt, s a magyar zászló piros, fehér zöldszínű kaucsukból, mellette kosárból baromfiaknak szemesterményt szóró, bekötött fejű nő alakja, aki a kunyhó körüli apró jószágot eteti. Ez a motívumsor tökéletesen adja a 30-as évek pásztorrendjét, amikor már a pásztor felesége is kint él nyári hónapokban a pusztán, s háztáji gazdaságuk is velük van. Egyébként a pásztor teljes családja megtalálható a boton. Ott van a pásztor alakja pitykés mellényben nagy bottal, fia a kisbojtár lóháton és a gazdaasszony, körülötte baromfival. Közben a szokásos motívumok teszik tömötté a teret és adják összhatásban is szép képét e zsúfolt primitív, de az életből ellesett díszítőmotívumokkal megtűzdelt munkának. A következő mezőt négy pár makk körbezárt sora nyitja meg, mely alatt evőeszközök, kés, villa, kanál, de ott az asszonnyal pusztára kivonult hús-, vagy mákdaráló ábrája is, mely arra utal, hogy a pásztor táplálkozása is sokrétűbbé vált és ott a balta, valamint a csizma és a papucs is, közben az elmaradhatatlan szolgafa a bográccsal. Szándékosan hagytam itt utoljára a pisztoly és az akasztófa alatt álló alak motívumait. így vonul be a hortobágyi díszítőmotívumok sorába a betyárélet, melynek, ahogyan számtalan pásztor és betyárnóta tanúsítja, mindig itt, az akasztófán tettek pontot a végére. A barna fából szépen virítanak ki a nagyobbára szaru díszek,melyek között, réz, színes kaucsuk, csak a virágok szárainak megmintázásánál és elvétve egyéb motívumoknál ha szerepel. Hossza : 122 cm. Díszítése H. : 35 cm. 55. 686. 1. Nyíregyháza. Szabolcs megye. 30 (21. kép.) Táblás fokos szilvafa nyélen. Vas fokosa réz és ezüst betétekkel van díszítve. Egyik oldalán nap, hold, csillagok ábrája között a magyar címer másik oldalán bekarcolt díszítmények, rajta 1846 évszám, ez azonban csak a fokos készítésére vonatkozik, amely korban nem azonos a nyéllel. Az egész nyél díszítése primitív. Felül sárga, kék, pirosas színű kaucsukból malac ábrája látható. Lába alumínium. Mellette felirat, mely a készítő nevét jelzi és 1939 fordítva berakott évszám. Lejjebb cserépből kinövő virágok sora következik. A virágok, virágbimbók sárga, zöld és piros kaucsukból, száruk alumínium. Kút alakja következik alumíniumból. Alatta cserépből kinövő virág, körülötte zöld pettyek. Csontból ásó, aranyos színű kereszt és csillogó címer rajza koszorúval, zöld díszítéssel, fehér pontokkal körülvéve. A betűk rézből és alumíniumból vegyesen. Alul négyszögekkel sűrűn berakva. A másik oldalon szürke virágcserép piros pettyekkel, alumínium ág sárga és piros bimbókkal. Fehér, tarka és okker négyszögek. Túlnyomórészt zöld pettyek. Tarka pisztoly ábrája. Lejjebb fiaskó alatt szemet keres3 0 Nyíregyháza. Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye. 112