A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Béres András: A Déri Múzeum Debrecen környéki díszes pásztorbotjai

V. 1912:35—3. Debrecen. Hajdú megye. (13. kép.) Simára csiszolt szárú, enyhén barnás árnyalatú kőrisfa. Bunkója aránylag kicsi, pereme felül és oldalt farkasfogas cakkozott ólomszegéllyel díszített. Felső része rózsaszín kaucsuk darabokkal van kiverve, közepén feketével tarkázott zöldes üveggyöngy. A cakkozott ólomszegély alatt rózsaszín cikk-cakkban berakott kaucsuk-díszítés. Lejebb rózsaszín kaucsukból három réz szeggel felerősített szív van. Alatta cimerpajzsforma, rajta kék korona, közepén rózsaszín, tetején balra dűlő réz kereszt. Alatta rézzel berakott koszorú, rózsaszín és kék bimbókkal. Balról rózsaszín cserépből kinövő rózsaszín ágon rózsaszín és kék levél porzóval, jobbra rézzel 1905 évszám beírva, mellette másik tulipán levelekkel. Ezt a részt kék kaucsukból berakott hullámvonaldísz határolja. Az egészet Si La névjegy zárja le, közrefogásával rózsaszín, cakkosan futó pontozott díszítés. Színezése egyszerű. A szürke ólom mellett dominál a réz, s nagy helyet kap a kaucsuk, bár még csak két színben. Ez a bot átmenet az ólmos és a berakásos díszítésmód között. Az adatok szerint, mint ez a darab is bizonyítja — mivel 1905-ből való, — a századfordulón volt az átmenet — amikor az érdeklődés a kaucsukberakás felé fordult. így az átmeneti díszítési mód korai darabja. Hossza : 93,5 cm. Díszítés hossza : 10,5 cm. V. 1929 : 173. Dévaványa. Békés megye. (14. kép.) Múzeumunknak két remekbekészült darabja van Dévaványáról. Mindkettő Kádár Gyula gulyás kezemunkája. Alapanyaguk szilvafa. Az egyik, a hosszabbik kissé hajlott és görcsös. Felső végén marhalábszárból készült csont foglalatban ólombeöntés, amit szeggel lefogott vörösrézlap fed le. Közvetlenül alatta sárgaréz gyűrűk, melyből összesen négy darabot használt a készítő a díszítmények közötti tér elosztására. A négy sárgaréz karika három nagy mezőt határol. Az első a legszélesebb. Felülről lefelé, hosszában vékony vörösrézllemezekből bevert felirat,,utolsó kenet" és pakfonból „Kádár Gyula 1924" olvasható, tehát a készítő nevét és a készítés időpontját jelzi. A felírással szemben koronás magyar címer, berakott ággal körülvéve. Alatta nap, hold, csillagok, közben szaruból faragott szívek, kard, puska, melyek harci emlékek. De itt vannak a pásztor fontos szerszámai is, kés, villa, kanál, bogrács szolgafán, alatta tűz. Közben egy csárdabelső, asztalán borosfiaskó, mellette két oldalt széken ülő pásztoralak, kalapjukról ítélve juhászok. Kezükben borospohár. Rajtuk gombos, pitykés mellény. Közben egy református templom vörösrézből kivágott alakja, fehér szaru ajtóval és ablakkal, tornyán csillaggal. Ez a távoli falu jelképe. Mert a pásztor bizony nem sokat lát a faluból hetekig, csak távoli tornyát, hiszen a pusztai legelőn él. Lejjebb lóhátas pásztor, kezében karikással magyar marhát kísér, alatta szamáron ülő pipázó juhász nagy kampóval, mögötte kutyája, majd elefánt és egypúpú teve alakját fedezhetjük fel a kovácsok munkáját ábrázoló jelenet mellett. A következő mezőben a mezőgazdaság ábrázolása, a jellegzetes mezőgazdasági szerszámokkal, a ház baromfiudvarral, majd a vízhúzó kondás disznókkal körülvéve. Alul a címernek még egy stilizált változata koronával és szívekkel keretezve, mellette szarvas, alatta fa, s ez a jelenet m