A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben

terek régebben is egy munkanap alatt, reggel 7-től d. u. 3-ig végezték el a három lúgon való kifőzést, a sózást és az öntést. 3. A szappanfőzés második napi munkája a szappannak az öntővályúkból való kiszedésével kezdődik. Először is a rámáról leveszik a kapcsokat, azután a szappant lassan elkezdik a deszkán maguk felé csúsztatni, hogy a szappan a deszka szélének a mester felé eső részétől egy ujjnyira kijebb kerüljön. Csúsztatás közben vigyázni kell arra, hogy a még nem teljesen kihűlt szappan el ne törjön. A csúsztatás után leveszik a rámát és a hosszú egy darabban lévő szappan felső részéről lefejtik az öntőruhát. Ezután elsimítják a deszkán, hogy ráncos, görcsös ne maradjon. Majd a szappant élére állítják, vigyázva, hogy jól álljon, se előre, se hátra ne dűljön. Ezt követően lefejtik az öntőruhát a nyesőkéssel a szappan minden részéről, a ruhára tapadt szappant gondosan lekaparják, hiszen a következő főzés alkalmával minden hulladékot használni tudnak. Ezután az egybe-tábla szappanon áthajolva, a szappan színéről, a nyesőkés lapjának szorosan a szappanra való fektetésével az ott maradt morzsalékot lehúzzák. A morzsát leseprik és a szappant visszafektetik a hátára. A visszadűtött szappan belső szélének egyenesre vágása után jelzőléccel jegyzik ki a táblák hosszúságát. A szappanról az öntővályú két végén kiformálódó gömbölyű részt levágják, ez is a hulladékba kerül. Most következik a szappan táblákba való feldarabolása. Pál János szappanosmester ma is és már vagy húsz esztendeje a darabolást egy kis magaszerkesztette „vágógéppel", ahogy hívja vágóasztallal végzi. Régebben, más mesterek még legutóbb is a felvágásra 60—80 cm. hosszú acéldrótot használtak, a szappanvágókat. Az ily módon kivágott táblákat kalickába rakják — fél tenyérnyi távolságra egymástól — mert különben a még teljesen ki nem hűlt szappan megizzadna, ami a további munkát akadályozná. 4. A szappan öntőkből való kiszedése és táblákba való feldarabolása után a szappankészítés utolsó előtti mozzanata következik: a feltakarítás. A táblaszappant ráteszik a nyeső-deszkára, megforgatják szín én-hátán, és lehetőleg egyforma vastagságúra és magasságúra nyesik meg. A nyesés a főzés után a legtöbb időt igénybe vevő és gondosságot igénylő munkamozzanat. 5. A feltakarítás elvégzése után jön soron a szappanfőzés utolsó szakasza: a felaprózás. Ez már a szappankészítés harmadik munkanapjára esik, mert a táblaszappannak teljesen ki kell hűlnie ahhoz, hogy a táblákat felaprózzák. Először is megmérik minden egyes tábla súlyát — ezt ráírják a táblára. Ezután körzővel beosztják aszerint, hogy milyen súlyú darabokat akarnak kivágni a táblából. Ma 20, 25 és 50 dkg-os darabokat vág ki Pál János, régebben a debreceni szappanosok 10 dkg-os és 1 kg-os darabokat is készítettek. A szappantáblák felaprózásával a munka be is fejeződött, már csak a forgalombahozatal van hátra. II. A szappanosmesterek téli foglalkozása Debrecenben is a gyertyaöntés volt. Nyáron nem szívesen öntöttek, ha csak a mesternek nem volt jó hideg pincéje, mert sokszor rekkenő melegben nehezen hűlt ki a 139