A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben

Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben I. Híres, régi debreceni iparok közül ma már nagyon soknak nyomát sem találjuk meg. Hol vannak a gubacsapók, szürszabók, pipások, fazekasok és az országszerte híres debreceni ötvösök? Pedig városunkban jócskán volt olyan ipar, melynek híre messze túlnőtt a város gazdasági körzetén, túl még az ország határán is. Egyik XVII. sz.-i forrás arról ír, hogy a város szultáni adójába több szekérrakomány szappant küldtek Konstantinápolyba. Ezt a szappant méltán vetették össze a világhírű párizsi és velencei szappannal. Robert Townson angol utazó, aki 1793ban magyarországi utazása során Debrecenben is járt, a következőket írja: „A szappan hófehér és szivacsszerű, az előállított mennyiségre nézve elég annyit felemlíteni, hogy Debrecenben hetven szappanfőző van." A debreceni szappanosokat 1597-től a céhszervezet, annak 1872-ben való eltörlése után az ipartársulat fogta össze. A nagyobb üzemek, később szappangyárak fokozatos térhódítása lassú halódásra ítélte a szappanos kisipart. Debrecenben az 1890-es években már csak 12 — 14 szappanosmester dolgozott. 1926-ban a helyi Szappanos Ipartársulat is feloszlott. Az 1920—30-as években még működött néhány régebbi szappanosműhely: Liptai Miklósé és Sándoré, Szabó Mihályé, Kéki Sándoré, Nagy Ferencé, Polgári Mártoné, Kiss Imréé, id. Katona Istváné, Pál Jánosé. A felszabadulás után is volt még hat szappanosnak műhelye városunkban. A nyersanyag-beszerzés nehézségei miatt azonban fokozatosan felhagytak az ipar űzésével. A 72 éves Pál János szappanosmester, aki immár 60 esztendeje dolgozik a szakmában, 1954 őszén újból kiváltotta az iparengedélyt és 1954. december óta ismét dolgozik régi műhelyében. Pál János 13 éves korában állt be szappanosinasnak és 17 éves korában lett segéd. Hosszú éveken át dolgozott mint segéd a legnevesebb debreceni szappanosmestereknél. Három évig pedig a Békési Róza-féle Első Debreceni Gőz-Szappangyárban dolgozott. Ezután fél-fél esztendőt kassai, esztergomi és losonci szappanosmestereknél töltött s végül is Miskolcon állapo1 Dolgozatom Pál János és Kiss Imre 1947—48. évi és Pál János és Katona István 1954. évi adatközlései alapján készült. A táblákat saját rajzaim nyomán Menyhárt József festőművész tervezte. 2 Az itt ismertetett házi szappan készítési eljárás Debrecenben történetileg kialakult és tradicionálissá vált módja a szappanfőzésnek. Debreceni szappanosmesterek már a múlt század derakán sem készítettek pipereszappant. A mosószappan hazai háziipari előállításának központja Kassa, Miskolc és Esztergom volt. 135