A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

koztak ki a színek. A teljes mérvű letisztítást azonban akadályozták a deszkalap felületi egyenlőtlenségei. A képek azonban így is gazdag festői­ségűek. wSzerkezeti elemeikkel és bizonyos színbeliségeikkel alapul szolgáltak a később megfestett hat szekrényszárnyhoz. A kompozíció kiindulásaként az azokon használt silhouette-szerű előteret és az égnél használt sárgás­rózsaszínű alsórész és a felsőrész hasonló színezetű felhősségét a későbbi hat szekrényszárny képeinél mint megismétlődő elemeket, követendő példákat alkalmazta ezek festője. A két szekrényajtó festményei nem nevezhetők patikai vonatkozásúiknak, bár témáik : a munka, erélyesség és a szórakozás, művészet, vidámság az életre utalnak, mégis inkább esztétikai igény kielégítését célozzák. A további hat szekrényszárny már az esztétikai igény mellett bizonyos oktató szándékot is elárul, nem ugyan a gyógyszerészet, hanem inkább általános ismeretek szempontjá­ból. A két szélesebb szekrényszárny festményei a megosztott felületeken az akkori ismert négy világrészt: Európát, Amerikát, Ázsiát, Afrikát jelké­pezik. A négy keskenyebb szekrényszárny szintén megosztott felülettel, felső részein az ábrázolások a négy aristotelesi elemet: a tüzet, a vizet, a levegőt, a földet; — alsó részein a négy évszakot: a tavaszt, a nyárt, az őszt és a telet jelképezik. Ezeknek a fogalmaknak, mint témáknak az egyes táblákon való összepárosítását nem lehet véletlennek tekinteni. A tűz és a tavasz, a víz és a nyár, a levegő és az ősz, a föli és a tél egymásra utalásában meg van a gondolati és érzelmi indokoltság. 3 A hat szekrényszárny külső lapjai meleg sárgásbarna tónusban, szélesebb sávokban mázolva erezettek (fláderozottak). Belső mezejük bevésett mélyedéssel, hornyolással és léc­cel, enyhe rokokós kacsos faragásos dísszel keretezett s két részre, egy nagyobb felső és egy kisebb alsó mezőre osztott. A mezőkben — a festett erezéseket is magukba foglaló-tájképek vannak festve. Ezeknek a képeknek alkotó elemei: alacsony és magas épületek, tornyok, romok, hidak, sziklák, folyóvizek, vízesések, csonkolt és lombos fák, emberek és állatok. Az eredeti bebarnult, elpiszkolódott lakkréteg fedi őket. Sértet­lenek, kopások nem mutatkoznak rajtuk, ami arra mutat, hogy a szekrény­ajtókat nyitva tartották, a belső festmények szemléltetésére. A belső felületeket érték tehát az állandó használás okozta sérülések, főleg a fes­téklekopások. Ezek annál is könnyebben jöhettek létre, mivel a desz­kák itt sem voltak felületileg szépen megmunkálva. A hosszanti farostok, erezetek látszanak, a fa eredeti színe nagyon sok helyen áttetszik. A festmények alá igen vékony és nem egyenletes alapozás került. A felületek festett (fehér, szürke, fekete) kerettel és rokokós, kacsos, kagylós dísszel két részre bontottak. A keresztbe futó széles szalagkeretet középen rozetta díszíti. Az így ketté osztott 111. tábla felső részébe Európát szimboli­záló kép került. Középen trónuson kissé jobbra fordulva ül egy fiatal nő, hosszú-hullámos hajú fején díszes korona. Fehér ingvállas, t díszes pruszlikos, világos-kék szoknyás ruhája felett vörös palástot visel. Jobb­jával jogart tart. A háttérben jobbra és balra perspektivikusan hátra futó emeletes (renaissance jellegű) épületek. Az épületek között távoli he­gyekre és sárgás rózsaszínes felhőzetű kék égre látni. Az előtérben a kultúrát jelképező tárgyak hevernek a földön. Balra a trónszék mellett 3 A hat szekrénvszárny közül kettő (III —IV.) szélesebb: 169x75 cm, négy pedig (V., VI., VII., VIII.) keskenyebb : 169x53,5 cm. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom