A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

nagyarányú, vastag rétegekkel rendelkező telepeket (a gyulavarsándi kultúrát kivéve), mint éppen a herpályi csoport, ami azt bizonyítja, hogy utóbbi szigorúan ragaszkodott éppen a megszállott, kiválasztott tanyahelyhez. Ha nem is erődítette meg kiemelkedő, jól védett helyen fekvő telepeit szándékosan, mesterségesen, akkor is a védekezés jelét kell látnunk abban, hogy az ilyen, természettől jól védett lelőhelyeken igyekezett megtelepedni. Sajnos, a gyulavarsándi kultúra telepesei előszeretettel keresték fel a herpályi csoport nagy lelőhelyeit, és most már ténylegesen meg is erődítették. Ilyen eset fordul elő pl. a Korhány halomnál, a herpályi földváron, vagy az említett Fenyvesdomb lelőhelyen is. Bár a bronzkorban végzett erődítések eltüntették az esetleges neolithikus megerődítésnek a felszíni nyomait, amelyek terepjárás útján már nem ismerhetők fel, maga az a tény, hogy a felsorolt és más-más esetekben is a gyulavarsándi kultúra erődítés céljaira a neolithikum nagy telepeit találta a legalkalmasabbaknak, valószínűsíti, hogy már a herpályi csoport is megerősítette telepeit, feltehetően a körülfekvő vízrendszer bizonyos mesterséges átalakításával, azaz szűk meanderzugok nyakrészének átvágásával. Egyébként sem lehetetlen állítás, hogy a neolithikum végén az erődítések létrehozásáról beszélünk, mert erre éppen az erősdi kultúra erődített lelőhelyei adják az egyik bizonyítékot.

58 Hogy a mi esetünkben az erődítések történeti, katonai célja mi volt, azaz melyik kultúra ellen védekeztek segítségükkel, arra egyelőre nem lehet választ adni. Végezetül a herpályi csoport elterjedéséhez kell néhány megjegyzést tenni. Л lelőhelyei elsősorban a Berettyó vonala mellett vannak, valamint a Berettyó sárrétjének a területén. (A szabályozások előtt a Berettyónak Bakonszeg és Bucsa puszta között nem volt medre). Л Nagysárrét tulajdonképpeni területéről eddig még nem ismeretesek lelőhelyek, azonban ott is minden bizonnyal élt a kultúra népessége. Nemcsak Bihar megyében vannak azonban lelőhelyei, hanem a Hortobágy területén is, ill. Hajdúböszörmény mellett, és eljutott egészen a Tisza vonaláig, amit egyeki előfordulása is bizonyít. (Egyek—Rókahá t-i alacsony talpcső, Déri Múzeum lelt. 1935. 64. és Sz. 1908. 1321., valamint Sz. 1911. 31. 16. szám.) Természetesen, hogy a felfedezett összes lelőhelyek neolithikus telepek maradványai, hiszen ebben a korban különálló temetőre nem is számíthatunk. Temetkezés igen kevés ismert a megye területéről, talán a Zsáka melletti Vizesi tanyán előkerülteket lehet megemlíteni, melyeknek azonban igen kevés mellékletük volt. Ezek a sírok szintén egykorú telepbe voltak beásva.

69 Eredményesen végződött az eddigi gyűjtés a korai rézkor 69a azaz a polgári kultúra tekintetében is. A területről a régebbi anyagban elsősorban a Darvas-Csontoshalomban előkerült leletek, (109.) és a derecskéi Inkedomb-on vagy Kődombon talált (18.) talpcsöves tál jelentős. (Déri Múzeum lelt. IV. 1938. 62. szám.) Már egészen régen, feltehetően a múlt század utolsó évtizede óta a Tardi család berettyóújfalui gyűj58 Kutzián Ida : Az aeneolithikus erődök problémái. Antiquitas Hungarica, 1947. 10-15. o. 59 Sőregi János: Jelentés 1934-ről. 67 — 72. o. 64a I. Kutzián : Les fouilles de Polgár-Basatanya. Conf. Archéologique de . .. Budapest, 69. o. 78. o. 34