A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)
helyi csoportjához tartoznak. (Pl. a sátoraljaújhelyi leletekhez hasonló díszítésűek Esztárban : 72. 41 ) Kérdés ezek után természetesen az, hogy meddig hatolt le a bükki kultúra dél felé mint önálló népesség, és hogy a még délebbi terjeszkedése során a közvetítő szerepét melyik alföldi neolithikus csoport játszotta. Mivel leletei igen gyakran fordulnak elő a tócóvölgyi anyaghoz egészen hasonló leletekkel, ennek a festett kerámiának is feltétlenül szerepet kellett játszania abban, hogy a bükki kultúrának elsősorban az edények díszítésmódjában megnyilvánuló hatása, de a kultúra kétségtelenül eredeti, karcolt díszü cserepei, ill. edényei is igen nagy területen megjelennek. Amennyiben a bükki műveltség eljutott Erdélybe, annak a belsejébe, mint pl. Roska Márton is megállapítja, (v. ö. 40. jegyzet.), akkor az csak a Tisza felső folyása és a Szamos mentén történhetett meg, Bihar megyén keresztül semmi esetre sem. Anélkül, hogy a soron következő neolithikus kultúrák (melyek a megye területén mind megjelentek) egymáshoz való időrendi viszonyait beható tárgyalás alá vehetnénk, bizonyos sorrendet közöttük be kell tartanunk. Természetesen hangsúlyozni kell, hogy ez a sorrend nem jelenthet minden esetben relatív időrendet is. Bár csak igen kevés, és elsősorban feltárással nem hitelesített lelőhely mutat a tiszai kultúra megjelenésére, és érthető módon azokról sincs beigazolva, hogy a kultúra önálló lelőhelyei-e, vagy nem, mégis meg kell említeni, hogy tipikus leletei előkerültek. Feltételezhető, hogy önálló lelőhelyei elsősorban a megye nyugati részein lehetnek, amelyek közé a terepjárás során felfedezett Zsáka—Álomzug-i is tartozhat. (88). A közel fekvő zsákai várban, azaz a Várdomb-on (81. és 82.) azonban nem egymagában jelent meg, hanem keveredve. 42 A tiszai kultúra leleteivel kapcsolatban is megfigyelhető bizonyos fokig a kultúra beszivárgása Bihar megye belseje felé, természetesen délnyugati irányból. A legészakkeletibb lelőhelye a Berettyó vonalán ezidőszerint az Esztár melletti Körtvélyesi erdő (95.) közelében van. Érdekes, hogy az olyan kisebb folyók, mint pl. a Kalló mentén leletei nem kerültek elő. Tekintettel arra, hogy tiszai leletek Bihar megyénél északabbra levő területeken (pl. Kenézlőn 43 ) is megvannak, valószínű, hogy a Bihar megyébe való intenzívebb behatolását valamely itt megtelepült kultúra akadályozhatta meg, annál is inkább, mert a Körös és a Berettyó révén közeli és közvetlen útvonal vezet a kultúra anyaterülete felé. Tekintettel arra, hogy leletei elsősorban a herpályi földvárról is ismert típusú anyaggal együtt fordulnak elő, feltehető, hogy ez a csoport képezett akadályt az észak felé feltétlenül terjeszkedő tiszai kultúra számára Bihar megyében. Amennyiben elfogadjuk a legújabban ismertetett csoportosítást, mely az Alföld keleti részén volt neolithikus festett agyagművességekre vonatkozik, akkor meg kell állapítanunk, hogy Bihar megye szempontjából a „debreceni" és a „herpályi" csoportok elkülönítése a jelentős. 44 41 Tompa Ferenc : Die Bandkeramik in Ungarn. — Arch. Hung. V. 192946. tábla 4. és 47. tábla 2. kép. 42 Korek — Patay, i. m. 35. o. és 18. jegyzet. 43 Tompa Ferenc: A neolithikum Bodrogkeresztúron. Arch. Ért. 1927. 31—49. o. és Kiss Lajos: Fiatalabb kőkori telep és sírok Kenézlőn. Folia Arch. 1939. 7-12. о. 44 Korek-Patay, i. m. 37-38. o. 30
