A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben

cső felső végében esetleg kihűlt szappan marad vissza, ezt egy vastagabb dróttal összetörik és kikotorják. így a forrásban lévő lúg a szappan nyomása alatt utat talál magának kifelé. Ha a lúg nem forr eléggé, akkor nem is folyik ki azonnal. Ez esetben úgy segítenek, hogy egy vastagabb drótra vászonból készült labdaszerü gombócot kötnek, ezt bedugják a csőbe, majd hirtelen kirántják belőle. A bentlévő lúg így szivattyúszerü nyomást kap. Ezt a kotrást mindaddig ismétlik, míg a lúg megindul. A cső végén lévő csavart pedig addig hagyják nyitva, amíg a lúg már szappannal vegyesen nem jön, akkor elzárják. Régebben, míg a levezetőcsövet nem építették be az üst oldalába, lúgkieresztés helyett a lementést alkalmazták. Ez abból állott, hogy hűtés után a szappant lemerték, a lemerítőkádba, a lúgot a szappan lemerése után kihordták az üstből. Ezután a szappant visszamerték a lemerítőkádból az üstbe, folytatódott a főzés tovább. b) Az első lúg leeresztése után kerülhetett sor a második lúgon való főzésre. Ez a folyamat sokkal rövidebb, mint az első főzés, az a célja, hogy a szappant keményítse, tisztítsa. A fövő szappananyaghoz megint barna lúgot adnak és egy kevés marószóda lúgot is. Mikor a szappan erős fővésben van, belerakják az előző főzésből visszamaradt hulladékokat és a szappanmorzsát, hogy az jól összekeveredjék az egész szappannal. Míg a második lúgon fő a szappan, a lemerítőkádból az első lúgot, az esetleg felszínén úszkáló szappandarabkák leszedése után kiöntik a csatornába. Ezt a lúgot ugyanis más alkalommal már nem lehet felhasználni. A második és harmadik lúgot azonban egy erre a célra szolgáló kádban elteszik, hogy a következő főzésnél erős lúggal vegyítve felhasználják, mint barna lúgot. Az első lúg kieresztése és kiöntése alatt másodszor is felfő a szappan. Az üst egész anyagát még 10 — 15 percig gyenge forrásban hagyják, hogy minden része érintkezzen a beadott tisztább lúggal, azután a már fentebb ismertetett módon a második lúgot is kieresztik alóla. Most következhet a főzés utolsó mozzanata, с) a harmadik lúgon való főzés és kisózás. Először is újból barna lúgot és egy kevés erős lúgot öntenek az üstbe és a szappant ezzel a lúggal is felfőzik, egészen addig, amíg szemmel láthatóan is szép világos és jó kemény nem lesz. Az utolsó lúg leeresztése előtt kerül sor a szappan kisózására. Amikor a szappan annyira kész állapotban van, hogy már kilehetne önteni (sózás nélkül is) akkor adják a sót az anyagba. A kisózásnak csak annyi a jelentősége és egyben a haszna, hogy utána a lúg jobban elkülönül a szappantól. Felfővés után egy negyed óráig még főzik az anyagot és készen van a szappan. Ekkor kihúzzák az üst alól a tüzet és a szappanhoz 3—4 vedernyi hideg barna lúgot adnak be. A lúg a szappan forrását megállítja, elkezdődik a lúg kiválása, amit a lúgnak az üst fenekére való leszivárgása követ. Ez a folyamat egy—másfél órát vesz igénybe. Az üstöt erre az időre fafedővel lefedik, ponyvával vagy használt zsákokkal leterítik, hogy a szappan teteje ne hűljön ki, ne keményedjen meg nagyon. Ugyanis ha a szappan a kelleténél jobban megkeményedik, a lúg leszivárgása nem lesz folyamatos és ez az öntést károsan befolyásolná. 2. A szappanfőzés második nagyobb szakasza akkor következik, 137