A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Sápi Lajos: A városrendezés kezdetei Debrecenben a XIX. század elején
írtak össze, tehát csak 27 lakóház állott több háztulajdont birtokoló nevén. Bérelt lakásban, vagy szolgálatban 2002 család lakott. Jellegzetes képet nyújt a városról az összeírás középületeit felsoroló adata, mely szerint 2 kolostort, 12 quárfélyházat, 17 vendégfogadót, 34 mészárszéket, 2 serfőző épületet és 84 száraz malmot írtak össze. A megszámlált lelkek száma 23 332 volt. Ebből az időből származik Debrecen város általunk ismert legrégibb térképe 4 , mely hűen igazolja a fenti számadatokat. Ugyanis az egyes telkeken méretarányosan berajzolt épületalaprajzok túlnyomó többségben egymenetes, alig 2—3 helyiséget magába foglaló kicsiny lakóházakat tüntetnek fel, melyek egy nagy falu, de semmi szín alatt nem város képét mutatják. A város belső területeinek legmagasabban fekvő részein az ősi települések, mint régi örökségek jelentkeznek a jellegzetes szabálytalan utca-vezetésekkel. így a Domb utca, Monti ezredes utca környéke keleten, mely eredetileg a Debrecen nevet viselte, a Maróthy György utca, Pereces, Gólya utcák környéke északkeleten, mely Szent László falva, míg a Csemete, Mester utcák környéke északnyugaton, mely Szent Mihály falva néven volt ismeretes... A negyedik település délkeleten Torna vagy Boldogfalva volt a Teleki, Varga, Vígkedvű Mihály utcák helyén, de ennek utca-vonalazása, mint később látjuk, már nem maradt meg. Az ősi települések helyén az utcák szűkek, vonalvezetésük szabálytalan. A telkek teljesen rapszodikusan helyezkednek el egymás mellel I és általában megtartották ősi formájukat. A koraközépkori város kialakulása már e négy ősi települési hely egybeforrásánál az utca-vonalaktól mélyen benyúló, de az utcai részen aránylag keskeny telkekkel történik, melyek a későbbi családon belüli örökösödések következtében tovább osztódtak s így még keskenyebbek lettek. E telkeken természetesen a falusias jellegű fésűs beépítési modor alakult ki. A már ismertetett legegyszerűbb építési anyagból az egy, legfeljebb másfél menetes beépítés mellett majdnem minden telken, — a jó éghajlati tájolást véve figyelembe, — a telkek hosszában, az utcára keskeny véggel helyezkedtek el a lakóépületek. Az időnként kiadott tűz elleni rendelésekből az tűnik ki, hogy az így kialakult keskeny udvarokon a szomszéd ház mellé vagy annak közvetlen a falához helyezték el melléképületeiket, ami a beépítést az utca vonalával párhuzamosan néhány méteren majdnem tömörré tette. Városkép szempontjából ez a beépítési modor kedvezőtlen, a tűz pusztítását véve figyelembe pedig egészen veszedelmes volt. Csak a város központjában alakulnak ki a későbbi időkhen zárt sorú beépítések. A XIV. században a korábbi falvak között új utcahálózat alakult ki, mely napjainkig megtartotta jellegét. Ezen utcák a központból kiindulva tölcséresen kiszélesedtek. Később e kiszélesedésekbe újabb beépített területek ékelődtek be, mint a Hajó és Bethlen utcák által bezárt terület. A városon többfelé áthaladó vízfolyások mentén és a telkek lábjaiban vezetett új utcanyitásoknál később már szűkebb utcák, közök, sikátorok alakultak ki, mint a mostani Simonffy utca, Bajcsy-Zsilinszky utca, Hal-köz stb. A városban igen nagy számban létesült szárazmalmok a 4 Debrecen. Vár. Ltár. Térképgyűjt.
