A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Kiss Sándor dr.: Egy egyetlen példányban fennmaradt debreceni nyomtatvány

katedrában állandóan ott levő székre, fejét kezére hajtotta, és csendesen meghalt. Hodászi nemcsak a fejedelmek kegyét tudta megnyerni, de meg­szerezte gyülekezete szeretetét is. Debrecenben nagyon szerették. Nem tudjuk, miben volt az ereje : beszédeivel, ^sajnos, azokat nem ismerjük,) vagy viselkedésével hódította-e meg az embereket. Több verset és egy éneket írtak a temetésére, amely utóbbi híven kifejezi Debrecen népének bánatát, amelyet érzett Lukács pap elvesztésén. — Az utókor mégis elfeledkezett róla. Sírjával nem törődtek. A sír mellett levő emlékosz­lop 1783-ban már teljesen be volt süllyedve a földbe. 4 Családi életéről keveset tudunk. 1585. vagy 1586-ban nősült, felesége Szabó Margit. 1609-ben, amikor a nemességet nyerte, két fia volt: András és Mihály. Egy Hodászi Miklós 1626-ban aláírt Debre­cenben az iskolai törvényeknek. Ez később pap, majd püspök lett. Hodászi Miklós nevét így írta : Nicolaus S. Hodászi. Egyesek ebben látják a bizonyítékát, hogy valóban Hodászi Lukács fia, mert szerin­tök az „S." azt jelenti: superintendentis, azaz püspöknek a fia. — Hodászi Lukácsnak volt egy leánya is, Katalin, akit Decsi István, a deb­receni iskola volt rektora vett feleségül. Később Decsi István, utóda lett az említett Szilvásújfalvinak Nagyváradon. Esküvőjükre tanítványai és barátai üdvözlő verseket írtak, amelyeket ki is nyomattak 1602-ben Debrecenben. Hodászi irodalmi munkásságából kevés emlék maradt reánk. A Báthory István felett mondott temetési beszéden kívül Károlyi Péter, Symbolum Apostolicum с munkájához írt előszót, 1600-ban Debrecenben jelent meg. Ennek a könyvnek két példányáról tudunk. Egy versét is ismerjük, amelyben Derecskéi Ambrus Az szent Pál apostol levele с munkáját ajánlja. (Ennek a könyvnek az elején jelent meg ez a vers 1603-ban.) Még fentmaradt egy kisebb munkája : Assertiones orthodoxae de potestate ecclesiastica. Ezt 1610-ben írta Szil vásúj falvi támadására. Az egyházi hatalomról szól, latin nyelvű. Ezek között legjelentősebb munkája a Déri Múzeumban őrzött már említett temetési beszéd. A beszéd elmondása körülbelül másfél óráig tartott. Ma el sem tud­juk képzel г i, hogy egy temetési beszéd másfél óráig tartson, arról nem is beszélve, hogy egy nagy temetésen nem is egy beszéd hangzott el. ,,Prédikáció, mely a 82. psalmus (zsoltár) hatodik és hetedik verseiből rendeltetett." A beszéd két részre oszlik. Az első részben arról van szó, hogy van Isten. Ezt egészen röviden tárgyalja. A másodikban arról be­szél, hogy minden embernek meg kell halnia — még a fejedelmeknek is. Különös, kissé naivnak látszik az a megállapítása, de nem jelentőség nélküli: jó, hogy a fejedelmek is meghalnak, és nem élnek örökké, mert közöttük vannak gonosz indulatúak. A halálra való emlékezés fontosságát négy szempontból tárgyalja : Aki sokat gondol a halálra, kerüli a bűnt, tisztjét, hivatalát igazán, becsületesen látja el. A világ gyönyörűségében nem merül el, nem kapkod a világi dicsőség után. Életének célja nem a vagyongyűjtés. *' Szűcs István : Szabad királyi Debreczen város történelme. Db., 1872. 543, 565-566. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom